A nap fűszere: „A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.” Müller Péter

 

A kép forrása itt

Nem sokkal a blogolásom megkezdése után láttam Kicsi Vú-nál, hogy megemlékezett a századik bejegyzéséről. Akkor kicsit irigykedtem rá, és féltem tőle, én nem fogok eljutni idáig. Hogy feladom, mint annyi más dologgal tettem már. De most végre kitartottam! Voltak mélypontok, alkotói válságok, volt olyan, hogy nem tudtam szívből írni, s csak kötelességszerűen pötyögtem be a sorokat, de ezeket is túléltem. Úgy érzem a blogírás olyan hatással volt (van) rám, amilyenre nem számítottam. Alakította a személyiségemet, segítette a fejlődésemet és talán segít megtalálni az igazi utamat. Lehet, hogy túl sok jelentőséget tulajdonítok neki??? Nem hiszem. Mindenki aki blogírásra szánta rá magát, nagy valószínűséggel ismeri ezeket az érzéseket. Úgy gondolom blogolni, igazán blogolni csakis szívből lehet. Néha  már sikerül kitárnom a szívemet, leírni az elfolytott dolgokat, amelyek amúgy szétfeszítenének. 

Tudom, hogy ez nem egy Oscar díj átadás, de akkor is, szeretném megemlíteni, amit első sorban kellett volna. Köszönöm mindenkinek aki olvassa a blogomat, és nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek aki kedvesen szól hozzám. Talán ismerős az érzés! Mindennap izgatottan nézem a statisztikát, és még izgatottabban nézem a hozzászólásokat. És ezek miatt született, születhetett meg ez a 100. bejegyzésem. Rengeteg energiát, jókedvet és boldogságot kapok Tőletek. És ezt szívből köszönöm!

Megosztás a facebookon