Ezúton szeretnék köszönetet mondani férjemnek, aki megvette nekem ezt a könyvet. Én biztosan nem vettem volna meg magamnak. És szeretnék köszönetet mondani a könyv szerzőjének, mert ha most nagyon fellengzős szeretnék lenni (és miért is ne lennék az?), akkor azt is írhatnám, hogy megváltoztatta az életemet. Tudom, hogy ezek nagy szavak, de az tény, hogy fordulópontot hozott az életembe. Lehet, hogy csak megadta az utolsó lökést, lehet, hogy enélkül is sikerült volna, de úgy gondolom, összességében mégis csak a könyvnek köszönhetem, hogy mostanra igazán jól érzem magam a bőrömben. 

Tavaly nyár végefelé olvastam el a könyvet és néhány tanácsának köszönhetően augusztustól márciusig kb. 10 kilót sikerült leadnom. Induláskor sem voltam túlságosan elhízva, bár így utólag megnézve az akkori fényképeket, már egy kicsit más a véleményem. Mindenesetre mostanában 60 kg körül mozgok, és 172 cm vagyok.

Azért írtam meg ezt a bejegyzést, mert hát itt a nyár, szeretünk lengébben öltözködni, strandra járni és persze ilyenkor jobban előjönnek a gátlások, ha az ember úgy érzi, nincs igazán formában (vagy éppen túl súlyos formában van). Arra gondoltam, ahogyan a könyv nekem is segített  néhány apró odafigyelést elsajátítani, hátha mások is erőt tudnak meríteni belőle. Ez abszolút nem egy csoda könyv, de vannak benne ötletek és hasznos tanácsok. A környezetemben mások is elolvasták, és rájuk nem gyakorolt mélyebb hatást. Vagy éppen semmi nem fogta meg őket benne. De nekem bejött és hátha mások is megtalálják benne azt, amit én megtaláltam.

És receptek is vannak benne szép számmal, bár bevallom, én egyet sem próbáltam ki közülük.

És akinek nincs kedve elolvasni a könyvet, de kiváncsi a hasznos tanácsaira, annak most készítek egy rövid összefoglalót arról, hogy szerintem mit érdemes betartani, és mi az amivel sikereket tud elérni. Mindegyik megállapítás és tanács szinte triviális, s mégis valahogy külön figyelmeztetés nélkül nem fektettem rájuk hangsúlyt:

• Gondoljuk át, hogy mely élelmiszerek azok, amik "rossz" élelmiszerek. Ez lehet édesség, szénhidrát, cukor, vagy bármi, amitől függünk. Tudatosuljon bennünk, hogy ezek fogyasztása kárunkra válik és ha kell, egy hónapon keresztül jegyzeteljük le, hogy melyikből, mikor és mennyit ettünk. Így be tudjuk azonosítani az "ellenségeinket", és jobban oda tudunk figyelni rájuk. Ilyenkor válik nyilvánvalóvá, hogy az a pár falat, amit néha bekapunk belőlük, nem is pár falat és nem is néha fogyasztjuk csak. (egy időben, még a könyv olvasása előtt edzés után mindig bementem a kisközértünkbe és mivel éhes voltam, de nem akartam sokat enni, vettem pár szem Fornettit. Aztán amikor elkezdtem figyelni, hogy miket is eszem, rájöttem, hogy szinte mindennap eszem belőlük és az a pár darab az 6 darab.  Amikor erre rádöbbentem először csökkentettem a fogyasztást mind menniységben, mind gyakoriságban egészen addig, amikor már minden nehézség nélkül eltudtam úgy sétálni a pult előtt, hogy még ha rájuk is néztem, nem futott össze a nyál a számban, és nem éreztem magamban mardosó késztetést, hogy vegyek pár darabot belőlük).
• Csökkentsük az elfogyasztott adagok nagyságát! Bevallom, régebben én szinte akkora adagokat ettem, mint a férjem. És rendszerint repetáztam is. Most két variációval dolgozom. Az egyik, hogy ha tudom, hogy a lelkemnek elég egyszeri adag, akkor is mértékkel tálalok magamnak, ha viszont úgy gondolom, hogy ismerve magamat, jól fog esni, ha mégegyszer szedhetek (és ez tésztaételeknél valamiért nagyon így van), akkor tényleg mini adagot szedek, hogy utána másodszor is szedhessek. Amióta odafigyelek az adagok méretére sokkal kisebb adagokat főzök . És érdekes módon így sem maradunk soha éhen! A  jólakottság érzése nem csak attól függ, hogy mennyi ételt lapátoltunk magunkba, hanem nagyban függ a falatok és a rágás számától is. És az agyunktól. Ha kevesebbet lát, akkor kevesebbet is akar, s mindenféle hiányérzet nélkül tudjuk befejezni az étkezést. Azonban ha még a lábasban ott figyel a jó sok maradék étel, akkor nehéz ellenállni a kísértésnek.
• És a kedvencem: a KOMPENZÁLÁS. Nem baj, ha néha többet eszel a mértékletesnél, vagy olyan dolgokat is eszel, amik az ellenségeid. Egy a lényeg. Ilyenkor előtte, vagy utána mindig kompenzálj! Ez annyit jelent kicsit drasztikus megfogalmazásban, hogy ha tudod, hogy valami bűnös dolgot teszel majd az étkezésed folyamán, akkor előtte tagadj meg magadtól néhány dolgot, vagy egyél még kisebb adagokat. Ha pedig nem láttad előre a bűnbeesést, akkor utólag, másnap hajtsd végre a kompenzálást. Én ezt a módszert, úgy gondolom eléggé tökélyre fejlesztettem. A férjem mindig nevetve kérdezi, ha feltűnően nem eszem valamiből, vagy csak nagyon keveset eszem, hogy Ugye most kompenzálsz? Így teszek például hétvégén, amikor tudom, hogy délutánonként valami édesség mindig akad, és ezekről nem szívesen mondanék le. Ilyenkor nem eszem semmi kenyérfélét, és a desszerteket is rangsorolom. Melyik az amiről szívfájdalom nélkül lemondok és melyik az amelyik nélkülözhetetlen a létfenntartásomhoz. És ugyanígy teszek, ha étterembe megyünk. Előtte nagyon megválogatom, hogy mit eszek és ott is igyekszem csak olyan ételekre elcsábulni, amik nagyon, de nagyon kellenek a lelkemnek.
• Persze rendszeres mozgás nélkül nincs tartós fogyás. Ez talán az egyik legnehezebb része a váltásnak. Kevesen tehetik meg, hogy rendszeresen edzenek, tornázzanak. Én szerencsés vagyok ebből a szempontból,  a délutánjaimat magam osztom be, így el tudok menni mindennap edzeni. Az írónő szerint a francia nők nem kimondottan sportolás pártiak. Ő azt vallja, hogy elegendő nagyokat sétálni, a lift helyett a lépcsőzést választani és ahova lehet gyalogosan menni. Ha a szoros napirendünkbe nem fér bele, hogy délutánonként tornázzunk, akkor este, tévénézés helyett, családi programként érdemes elmenni és nagyokat sétálni. Ilyenkor lehet a legjobbakat beszélgetni, vagy ha egyedül megyünk ilyenkor lehet igazán gondolkodni, vagy tervezgetni. És sétálni mindenhol lehet!  

 

Végezetül még egy megjegyzés. A fogyáshoz, értem itt a tartós, jobb közérzettel is járó súlyvesztést, csak és kizárólag az életmód váltás a célravezető. Az emberek nagy része, élete során rengeteg fogyókúrát és csodamódszert kipróbál, s gyakran a leadott felesleg többszörösét szedi magára egy kevés idő elteltével. Annak, aki szeretne kikerülni ebből a mókuskerékből azt tanácsolom, hogy ne a fogyókúrák betűről-betűre való megtartását tűzze ki célul magának.

Minden fogyókúra előtt érdemes feltenni a kérdést: tudnám ezt a fajta étkezést életem végéig csinálni? Ha a válasz nem, akkor ezzel rá is tapintottunk a kérdés lényegére. Nekünk nem erre a bizonyos fogyókúrára van szükségünk, hanem csak azokra az elemeire, amiket éveken keresztül be tudunk tartani. Én ezért nem tartom tökéletesnek például a 90 napos diétát, és ezért adok igazat bizonyos dolgokban a testkontrollnak, a vércsoport diétának  és a Norbi életfilozófiának. Igaz, mindegyikben vannak olyan dolgok, amik számomra igencsak kérdőjelesek, de kétségtelenül látni bennük értékes és szimpatikus vonásokat is. Mindenkit arra bíztatok, hogy próbálja kiszűrni a számára tetsző fogyókúrákból és diétákból azokat az elemeket, amik az életviteléhez legjobban hozzákapcsolhatóak és alakítson ki saját maga számára egy olyan életmód-koncepciót, amit jelenleg úgy érez, hogy élete végéig következetesen be tud tartani. Nekem ehhez szolgált keretként ez a könyv, ez öleli át a magam számára felállított mit, mivel és mivel nem, mikor és hogyan szabályok összességét.

Tartsuk észben, hogy a gyors és drasztikus fogyás hosszútávon nem célravezető, hiszen a ránkrakódott súlyfelesleg sem napok és hetek alatt került ránk, így az ellenük való hatékony küzdelem sem lehet a pillanatok műve. Ne feledjük, a türelem és kitartás mindig meghozza gyümölcsét! 

Megosztás a facebookon