A nap fűszere: "A jó bort szódával, a szép szerelmet házassággal elrontani nem szabad. "

 

 

Minden év egyik leginkább várt eseménye számomra a Budai Várban rendezett Borfesztivál. A jó borokat alapjában is nagyon szeretem, de ennek a fesztiválnak a hangulata, a helyszíne és úgy egyébként is az egész izgalma mindig magával ragad. Amikor tavaly megvettük a lakásunkat nem messze a Vártól, a férjemmel tervezgettük, hogy majd milyen jó lesz, amikor csak fel kell sétálnunk erre a jeles eseményre. Azonban ember tervez, mások meg végeznek helyette.

A Fesztivál előtti napokban azon gondolkodtam, hogy mennyire lesz rossz nekem, ha nélküle megyek majd fel. Féltem tőle, hogy azt fogom figyelni, hogy kint van e, esetleg meglátom e őt, mert várható volt, hogy ő is kilátogat. De szerencsére szinte eszembe sem jutott, hogy őt keressem és eszembe sem jutott igazán, hogy milyen jó lenne, ha vele lehetnék kint.

Először csütörtökön mentem ki a szüleimmel. Téli hideg lévén a rendezvény látogatóinak száma csekély volt. Sajnos a borkóstolás mellett finom, meleg pogácsát, sajtokat és rétest is kóstolgattam (csokis-túrós rétest például. kell ennél jobb párosítás??? :-). És mivel a többi hétvégi program is kevésbé lájtosan alakult, így ma kissé passzentos rám a nadrágom. Nem szeretem az ilyet! Mostanában  megint nulla önfegyelem, ha evésről van szó. Még szerencse, hogy rendszeresen mozgok, mert különben csúnya vége lenne ennek a feneketlen bendőnek.

Tegnap estefelé rámtört egy fura érzés. Mehetnékem támadt ismét. Úgy éreztem, ha nem megyek ki megint a Borfesztiválra valamiből kimaradok. Szétrobbanok. Gondolom ismerős érzés. Amikor az ember annyira, de annyira szeretne valamit, és úgy érzi, ha nem teszi meg, valamit elszalaszt. Én ezt éreztem. Kényszert arra, hogy az utolsó este kimenjek. Ebben közrejátszott az is, hogy az időjárás is kedvezően alakult. Nem volt már az a nagy zimankó, mint csütörtökön. De hát egyedül még sem mehet az ember, így felhívtam egy barátnőmet, aki nem hagyott örlődni és csatlakozott hozzám /kedvelem az olyan embereket, akik vevők a spontán dolgokra. nem csak az előre megtervezett lépéseket hajlandóak megtenni,  nem nyavajognak, nem hímeznek-hámoznak, hanem képesek azt gondolni: carpe diem!/

A kellemesebb időjárásnak és a fesztivál utolsó napjának köszönhetően nagyobb számban voltak jelen a borok élvezetét kereső, vállalkozószellemű látogatók. Sikerült megint nagyobb fajta elázás nélkül megúsznom az estét (nem úgy mint tavaly és tavaly előtt. az egyszerűen brutál volt, nem is vallok róla :-). Csak úgy lájtosan vetettük bele magunkat a kóstolgatásba.

Az a zsongás, az a jó hangulat, a gyönyörű Vár és a még gyönyörűbb kilátás! A jókedvű emberek, a pozitív energiák, a felszabadult vidámság! Várom már a jövő szeptembert! Nem tudtam betelni az élménnyel! 

Megosztás a facebookon