A nap fűszere: „Hinni akkor is, ha a tételt olykor csak hitünk bizonyítja, s küzdeni, bárha elégtételt csak a jövő ad álmainkra.” Váci Mihály
Mostanában ha hétfő, akkor nem böjt, hanem gyümölcsnap. A böjtöléssel kapcsolatos lelkesedésem lelohadt az utóbbi időben. Nem bírnám ki egy napig evés nélkül. Valószínű, hogy a böjtölés akkor igazán megvalósítható, ha az ember lelkében minden rendben van, vagy akkor, ha éppen tökéletesen maga alatt van. Legalábbis nálam ez így működik. Most, hogy ilyen össze-visszaság uralkodik bennem nem tudom elviselni a gondolatot, hogy egész nap nem ehetek. Így ezen praktikus okból kifolyólag a böjtölést gyümölcsnappal váltottam fel. A nyár és az ősz eleje gyümölcs szempontjából maga a kánaán. Ilyenkor azt sem tudom melyik kedvencemből tömjek magamba minél többet. Az egészséges és helyes táplálkozás szempontjából ugyan nem igazán jó, ha keverjük a gyümölcsöket, jobb, ha mindig csak egy félét fogyasztunk, de ilyenkor nem tudok parancsolni magamnak. Meg igazából nem is akarok.
A nagy gyümölcsimádatom mellett ugyanakkor a gyümölcs salátához való viszonyom érdekes. Nem szeretem a gyümölcs salátát. Soha nem is szerettem. Éppen ezért szinte soha nem is készítek. Ha több féle gyümölcsöt eszem egyszerre, és van rá lehetőségem, akkor szépen felvagdosom őket és különálló kupacokba halmozom a tányéron. Nem keverem össze, hagyom mindegyiket külön-külön érvényesülni. Nem igazán tudom, hogy ez miért alakult így nálam, miért is nem szeretem például a gyümölcs salátát, de így van és kész. Ami viszont néha még bosszantani is tud, bár ezzel senkit sem szeretnék megbántani, az az , ha desszertként szolgálnak fel gyümölcsöt, vagy gyümölcs salátát. A hugom, ha olvassa ezt az írásomat tuti kitalálta, hogy most mit fogok írni. A gyümölcs saláta nem desszert! Nekem abszolút nem az :-). És hogy ezt tulajdonképpen miért is kezdtem el írni? Már magam sem tudom. Elvesztettem a saját fonalamat :-). Úgyhogy most fel is adom. A lényeg, hogy hétfőn a képen látható dolgokat vacsoráztam :-).
Megosztás a facebookon