Sütési mániám egy újabb állomására érkeztem, s ezzel ismét egy régóta dédelgetett elképzelésemet valósítottam meg.  A pár hete készített rétes felbárotított és bebizonyította, hogy a réteslappal való munka nem igényel semmi ördöngősséget, bátran lehet vele kísérletezni. És most teljesen egyedül sütöttem, férjem segítő szemei nem kísérték figylemmel hadműveletemet.

 

A recept (4 csomagocska, amivel ketten jól laktunk):

1 csomag réteslap,

125 g túró,

300 g fagyasztott spenót,

1 tojássárgája,

só, bors, szerecsendió, vaj,

 

A kiolvasztott spenótot, amit kézzel nagyon jól kinyomkodtam, nehogy a bennelévő víz eláztassa a tésztát, hozzákevertem a túróhoz, majd hozzáadtam a tojássárgát és a fűszereket.

A csomag réteslapban összesen 8 lap volt, így kettesével szétválasztottam őket. A közepüket, a kezem segítségével lágy vajjal megkenegettem, majd bele halmoztam egy-egy kupacot a túróból. A lapok négy sarkát óvatosan megemeltem, nehogy az alja kiszakadjon, és középen összefogtam. Vízbeáztatott cérna segítségével kevéssel a töltelék felett összekötöttem a tésztát (Nem kell erősen megkötni, csak éppen, hogy összetartsa a csomagot. Még az is lehet, hogy megkötés nélkül is működik a dolog, egyenlőre nem akartam kockáztatni. Tény azonban, hogy kicsit nehézkes volt a cérnát leoperálni a megsült rétesekről), a lelógó részeket ollóval egy kicsit megstuccoltam (lehet, hogy érdemesebb egészen visszavágni a lelógó részeket, mert bár esztétikailag jól néz ki, ahogy megsült, de jobb lett volna, ha nem ennyire sok tésztát hagyok burjánzani. Egyrészt ezek a sütésnél hamarabb megéghetnek, másrészt nehézkes az evés, mert szanaszét szóródnak),  egy pici olajjal megspricceltem, majd a csomagokat kivajazott tepsiben előmelegített sütőben 200 fokon 30 percig sütöttem.

 

Paradicsom salsa:

2 nagy paradicsom, apróra vágott csípős, hegyes zöldpaprika,  3 ek balzsamecet, 3 ek víz, édesítőszer. Meglehetősen édesre készítettem, jól passzolt a réteshez. 

Megosztás a facebookon