A nap fűszere: „Szenvedéseink egyik oka az, hogy másoknak a példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokás.” Seneca

 

 

Az utóbbi időben az is gátolta konyhai karrierem továbbépítését, hogy vagy elég későn értem haza, vagy csak hazarohantam és már mentem is tovább. Így még ha akartam volna sem lett volna időm főzőcskézni. De szerdán végre egy viszonylag nyugodalmas estének néztem elébe, ami végül nem volt olyan nyugodalmas, de mindenesetre a főzésre jutott időm. Annak az ötlete, hogy a megszokott saláta vacsorám helyett valami meleget is egyek tulajdonképpen  abból adódott, hogy a lakásban kezd igazán hideg lenni.  Ez adta az ötletet, hogy használjam egy kicsit a sütőt.  Apu készített hasonlót egyik hétvégén és annyira ízlett nekem akkor, hogy elraktároztam az agyamban potenciális lehetőségként arra az esetre, ha ismét a konyha felé venném az irányt.

 

A recept:

paprika (jobb valamilyen édes húsú)

feta sajt,

olivaolaj,

oregánó.

 

A paprikát félbevágtam, a magját kiszedtem és egy beolajozott kerámia tálba tettem (nem a magokat, a paprikát :-). A fetát felkockáztam és belehelyeztem a paprikába. A sajtra egy kevés olajat csorgattam és meghintettem szárított oregánóval. Sütőben, 200 fokon fél órát sütöttem.

Természetesen salátával fogyasztottam, amibe az utolsó cékladarabkám is belekerült.

 /a héten kaptam egy új, céges telefont. beállítgattam rajta mindent, a gyorshívásokat is. az első hívógomb eddig mindig az ő számára volt beállítva. most már nem ő kapta. sőt. ő nem is kapott.  így változnak a dolgok. szomorú, hogy aki a legfontosabb volt az életemben, most már a gyorstárcsázásból is kimarad. de nem számít, vannak mások, akikkel feltölthettem azt a kilenc számot :-)/ 

Megosztás a facebookon