A nap fűszere: "A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki a boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell leásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, a bensődben derül. Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekinteted! Örülj a magadénak! Hogy mit jelent ez? Téged, és éned legszebb részét! Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik..., akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, amit életnek nevezünk...”  Seneca

 

És rögtön helyre is igazítom a bejegyzés címét. Nem is én találtam, hanem Ő talált meg engem. Péntek este, egy kellemes családi vacsora, néhány pohár limoncello és pezsgő elfogyasztása után végre, nem is tudom hány év után elkezdtünk BESZÉLGETNI. A kapcsolat eddig sem volt rossz köztünk, de az igazán mély testvéri érzelmek hiányoztak. Most megtört a jég. A testvérem törte meg. És azt a jeget zúzta szét, amit én építettem kettőnk közé. Úgy éreztem, nincs szükségem rá, nincs szükség a családomra, nincs szükségem igazából, csak egy valakire. Fáj ha erre gondolok. Mennyi időt, mennyi boldog percet veszítettem. De ez nem igazi fájdalom, mert ott van mögötte egy olyan boldogság, amit azelőtt még soha sem éreztem.  Tudni azt, hogy a testvérem ennyire szeret, tudni, hogy bármi történik ő mellettem áll! Nincs ennél nagyobb boldogság! Tépem a láncaimat! Ez egy újabb, talán a legfontosabb láncszem volt. Annyira szépnek találom az életet, mint talán még soha. Ezt csak az tudja megérteni, aki tudja, mi is az az igazi testvéri szeretet. Én most megtudtam. És köszönöm neked testvérkém! Köszönöm, hogy kivártad, és köszönöm, hogy bíztál abban, hogy eljön ez a perc. És ha olvasod ezeket a sorokat, ne pityogj :-)!!! 

Megosztás a facebookon