A nap fűszere: „Nem tudod, mit rejt a sorsod. Mosolyt hoz-e vagy könnyeket. Tanuld meg feledni a rosszat, s őrizd meg a boldog perceket...” Hemingway

 

A vízmandala forrása itt

Most hétfőn megint sikerült végig léböjtölnöm a napot. Ez annyit jelent, hogy csak ásványvizet és üres teát fogyasztottam. A múlthetivel ellentétben, most már nem ment olyan könnyen. Főleg estefelé piszok nehéz volt. S ami a legfurcsább, nem is a lelkemnek, hanem a korgó gyomromnak. Az agyam ráállt arra, hogy nem fogok semmit sem enni, és ezzel nem is volt probléma, a pocakom azonban megállás nélkül követelte, hogy valami szilárd dolgot is juttassak bele. Persze azért uraltam a helyzetet, és örülök neki, hogy az "éhezés" mellett maradt energiám a mozgásra (délután sífutottam, este pedig tettem megint egy két hidas kört).

A böjtölés során azonban néhány dologot tapasztaltam, illetve felmerült bennem, amiket most szeretnék megosztani:  

Fontos, hogy egy-egy ilyen böjtnapon az ember még inkább odafigyeljen a testére, szervezetére és annak reakcióira. Az, hogy fizikailag, akár csak 24 óra éhezés mennyire viseli meg az embert nagyban függ az egészségi állapotától és az általános táplálkozási szokásaitól. Ha valaki például ahhoz van szokva, hogy naponta igen tisztességes mennyiségű ételt vesz magához, akkor az egyből ne próbálkozzon a koplalással, mert nagyon rosszul fogja érezni magát. Nem csak lelkileg. Fizikailag is. Mint sokmindenben, itt is fontos a fokozatosság. Kezdje először inkább egy-egy gyümölcsnappal, és utána vágjon csak neki a böjtölésnek.

Aki már késznek érzi magát arra, hogy megpróbálkozzon az egynapos böjttel, annak azt tanácsolom, tényleg figyelje a szervezete reakcióit. Előfordul, ahogy a méreganyagok kezdenek távozni az ember szervezetéből teljesen legyengültnek érzi magát. Figyeljünk oda, és ha úgy érezzük, hogy csak kóvájgunk, lépni is alig bírunk, inkább együnk meg egy almát, vagy valamilyen gyümölcsöt, mert nem ér annyit az egész, hogy közben fizikailag kikészítsük magunkat.

Sejtem, hogy néhány olvasóban esetleg felmerül az a gondolat,  ugyan már, csak egy napról van szó. Nem lehet annyira vészes. Én most megtapasztaltam, hogy igen is rossz lehet.  Lefekvéskor már éreztem, hogy egy kicsit gyenge vagyok, de reggel már határozottan olyan volt, mintha csak hálna bennem a lélek. Én általában 11-ig, délig nem szoktam semmit sem enni, de most ahogy beértem a munkahelyemre egy banánnal indítottam. Az egy kicsit helyrerakott, de még jó néhány gyümölcsöt el kellett fogyasztanom és a délután nagyrészének is el kellett telnie, mire ismét úgy éreztem, hogy mégiscsak szorult belém valamennyi energia. Piszok rossz érzés volt. Kiváncsi vagyok jövőhéten mi lesz.

Ezzel igazából azt szeretném mondani, hogy ha szükségét érezzük egy kis gyümölcsnek, akkor inkább együnk egy keveset, ne hagyjuk, hogy a böjt leszívja az energiánkat. Nem ez a célja, hanem pont az ellenkezője. Ilyenkor egy-egy falat gyümölcs maga lehet a megváltás.

És mégvalami a másnapról. Az előző írásomban azt mondtam, hogy a másnap legyen gyümölcsnap. Ezt most módosítom egy kicsit. Legalábbis én így csináltam. Egésznap gyümölcs, vacsorára pedig lehet saláta.

Megosztás a facebookon