Néha napján gondolkodóba ejt, hogy tulajdonképpen mi alapján választom meg, hogy a rendelkezésemre álló hozzávalókból végül milyen ételt készítsek. Azért gondolkodtam el ezen a témán, mert azt vettem észre, hogy már évek óta nyáron, a legnagyobb melegben szeretnék olyan ételeket készíteni, amelyeket sütőben kell sütni. Télen legtöbbször eszembe sem jut a sütőt használni, de amint kint is és bent a lakásban is szinte elviselhetetlen meleg kezd kialakulni, az agyamba beférkőznek a kívánatosabbnál kívánatosabb sütnivaló finomságok.

A talány egy részét megfejtettem. A nyáron kapható zöldségeket, például a padlizsánt és a cukkinit legalább annyira szeretem sütve, mint párolva. És szerintem az újburgonya egyik legnagyszerűbb hasznosítási módja is az, ha az ember nem cifrázza túl a dolgot, fogja és egyszerűen tepsiben megsüti. Ha nem tisztítva vesszük, akkor a sikálása egy picit macerás lehet, de kárpótolhat minket a kevés hozzávaló és a mégkevesebb mosogatni való, ami ugye nem elhanyagolható kérdés (még mosogatógép használata mellett sem). 

A talány másik részére nem tudtam rájönni. Például a mézes-kókuszos köles és a ricottás zöldséges rétes elkészítése kifejezetten szauna-élményt nyújtott (bár úgy általában szeretek szaunázni, de azt általában edzés után teszem és nem a konyhában), mégsem télen, vagy tavasszal jutott eszembe, hogy megsüssem őket, hanem mostanában. És még annyi, de annyi sütnivaló kavarog a fejemben, hogy valószínűleg a továbbiakban is megkockáztatom a szauna-élményt, csak legfeljebb sütés közben kortyolgatok egy jeges rózsavizes limonádét.

 

A recept:

újkrumpli (befogadóképesség szerint)

fokhagyma (jó sok!!!),

só, bors, olaj,

opcionálisan:  friss rozmaring, vagy egyéb zöldfűszerek

 

Ha van rá lehetőség, akkor pucolt újkrumplit vegyünk, és minél kisebbeket. Nálam most sem pucolva nem voltak, sem igazán kicsik nem voltak. Ezért alaposan megmostam őket és a mosogatószivacs dörzsis felével lesikáltam róluk a felső héjréteget, azt ami le is akart jönni róluk (alatta még ott maradt az a rózsaszínes réteg, ami az újkrumplira annyira jellemző). Ha kisebbek a krumplik, nem szoktam őket felvágni, maximum félbe, de most kénytelen voltam negyedelni őket, így steak burgonya szerű cikkeket kaptam. A sütőt 220 fokon előmelegítettem. A krumplikat egy tálban sóval, borssal és olajjal alaposan összeforgattam, majd egy teflon tepsiben a sütőbe helyeztem. Néha rájuk pillantottam, megforgattam őket, majd fél óra után levettem a hőfokot 200 fokra (régebben, gázsütőben 5-ös fokozaton sütöttem). Kb. 5 perccel a készállapot előtt átforgattam őket a présen áttört fokhagymával (vigyázni kell, hogy nehogy túl hamar tegyük hozzá a fokhagymát, mert a galád, képes lesz és megég!!!). Én most 45 percig sütöttem, de ez mindig függ a krumpli nagyságától és állapotától. Nem árt, ha időközben villával megszúrkáljuk a nagyobb darabokat, hogy tudjuk mennyire puhultak már meg.  

A végeredmény kívül szép barna és ropogós, belül finoman krémes fokhagymás burgonya lesz. Nem csak újkrumpliból készíthető, hanem "rendes" fajtából is. Ajánlott mellé egy könnyű saláta, mi most balzsamecetes kaliforniai paprikával fogyasztottuk. És ajánlott még hozzá egy palack jól behűtött,  száraz fehérbor is. 

Megosztás a facebookon