A nap fűszere: "Csalódni kell hogy boldogok lehessünk, Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk. Kell tudni zokogni meg sírni, Valakit megunni aztán visszahívni. Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!" William Shakespeare

 

Tényleg nem tudom, hogy mi okozza bennem a változást (na jó, tudom, csak nem akarom leírni :-). Olyan érzésem van, mintha eddig egy piciny üvegbúra alatt éltem volna az életem, tudomást sem véve a való világról, a valós helyzetekről. Talán megkockáztatom azt a kijelentést is, hogy nem vettem tudomást a felnőttek világáról. Elfogadtam a mesevilág ideáit, elfogadtam azokat a képeket  és eszméket, amiket akarva, vagy akaratlanul tévesen vetítenek elénk mások.

Ennek van most vége. Mintha mázsás súlyok gördülnének le rólam, kezdek felszabadulni. A lelkem kezd felszabadulni. Eddig azt hittem a dolgok vagy fehérek, vagy feketék. Köztes állapotról nem vettem tudomást. Most már látom, hogy a világ mennyire színes. Sokkal több az érdekes ember, az érdekes dolog mint az eddig, beszűkűlt tudatomhoz elért.

Igazából tombolnak bennem az érzelmek. Tombolok magam is. El kezdtem keresni az igazi utamat, elkezdtem keresni a számomra igazán fontos dolgokat. Már nem azokat a példaképként felállított, hamis ideákat kergetem, amikről eddig azt hittem, helyesek. Senki sem tanított meg rá, hogy az élet nem olyan, mint egy tündérmese, vagy mint amilyennek kisgyermek korunkban álmodjuk. Vannak kemény dolgok, vannak cudarok. Vannak testet és lelket próbáló fájdalmak. Soha semmi és senki nem olyan, amilyennek látszik. Egy mátrix világban élünk, ahol lehet csukott szemmel járni és elfogadni, csupán az élvezet kedvéért, a látszólagos beefsteaket, vagy dönthetünk úgy mint Neo. Küzdhetünk a hamis álomképek ellen, a mesterségesen belénknevelt látszatigazságok ellen. Nem tudom, ki jár jobban, hisz még az út elején vagyok. De érzem, hogy jó utat választottam. Úgy érzem erős vagyok, boldog és talán kiegyensúlyozott. Felemelt fejjel nézek szembe a felnőtt világ kihívásaival, igyekszem megismerni a tényleges boldogság felé vezető utat.

Tudom, hogy ez a bejegyzés főként csapongás. Zavaros gondolataim még zavarosabb leírása. De már nem érdekel, hogy mások mit gondolnak. Remélem, akinek kell, az megérti azt a rengeteg érzelmet és felfedezést, amit közölni szeretnék, s amin most keresztül megyek. Remélem leszenk olyanok, akik elovassák ezeket a sorokat, és magukra ismernek. Vagy csak elgondolkodnak az eddigi életükről és az eddig fontosnak hitt dolgokról. Érdemes rá időt szánni. Megéri. Hisz az életünk, a boldogságunk a tét. 

Megosztás a facebookon