A nap fűszere: "Keresd az életben mindig a szépet! Ragadd meg azt is, amit más észre sem vesz!
S ha cudar is sokszor az élet, Mindig találni benne kedveset, szépet!" Goethe

 

Véletlenek úgy érzem nincsenek. Minden történésnek, minden momentumnak, vagy minden eseménynek megvan a maga célja, és jelentése. Nincsenek véletlenek, csak sokszor utólag értjük meg igazán a miérteket. Mostanában egyik "kedvenc" elfoglaltságom a számadás, vagy számvetés, vagy valami hasonló. Ez természetes reakció a mostani történések ismeretében, hiszen próbálom megérteni, tisztánlátni ezt az egészet. Már nagyon sok mindere ráébredtem, már nagyon sok dolgot teljesen másképpen látok. Felfedeztem rengeteg olyasféle intő jelet,  amelyek, ha jobban odafigyelek rájuk, megmutatták volna ezt az elkerülhetetlen jövőt. Mert úgy érzem ezek az események elkerülhetetlenek voltak. Ami mégis szörnyű benne az, hogy ezt én is nagyon jól tudtam. Vagy legalábbis tudnom kellett volna. Fel kellett volna ismernem és megértenem ezeket a jeleket. Persze utólag mindig nagyon okos az ember, hiszen ezek a dolgok utólag mutatják meg értelmüket. Természetesen egy percig sem hibáztatom magamat, csak próbálom összerakni az apró mozaik darabkákat.

 És hogy miért is nincsenek véletlenek? Ma edzés közben eszembe jutott, hogy mik is voltak a kedvenc közös számaink, amiket az egyik kedves kiskocsmánkban előszeretettel énekeltünk a zenekarral.

1. El kell, hogy engedj (Kár visszatartanod, Csak bajt okozhatok, Mert én szabad vagyok, bár te azt hiszed, Csak egy egyszerű bolond. El kell, hogy engedj, el kell, hogy engedj, El kell, hogy engedj, hozzád túl bolond vagyok!) /Volt olyan idő, régebben, amikor gyötrődtem a kapcsolatunk jövője miatt. Akkor néha szerettem volna, ha én vagyok az, aki túl bolond lesz. De persze tudtam ,hogy ez szinte lehetetlen. Hiszen teljes szívemből szerettem. Akkor. És valahol, mélyen, legbelül egészen biztos voltam bennek, hogy ő viszont egyszer túl bolond lesz. De büszke vagyok magamra, mert erős voltam. Nem tartottam vissza./

2. Hobó - Hajtók dala (Te érted hajtok,hogy mindened meg legyen, nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem) /Még mindig beleborzongok, ha ezeket a sorokat felidézem. Számomra félelmetesek. Csak még azt nem tudom, hogy ez melyikőnkre igaz. Bár lehet, hogy mindkettőnkre./ 

3. Ákos - Keresem az utam (Keresem az utam, Néha keresem a bajt, És keresem azt, aki engem akar, Akinek engem küldött, Akit nekem szánt az ég.) /Egy ideig azt hittem megtaláltam. Legalábbis azt, akit nekem szánt az ég. Ez az egyik legrosszabb ebben az egész históriában. Elfogadni, hogy nem nekem szánta az ég. Nehéz volt. De már elfogadtam./

4. Elkártyáztam a szívemet (Elkártyáztam a gyönge szívem) /Megint csak elhesegettem magamtól ezeket a gondolatokat, de most már tudom, éreztem, sőt tudtam, hogy ő nem egy erős jellem. Nem fog tudni ellenállni semmilyen kísértésnek, és nem fog küzdeni a kapcsolatunkért./

 

Hát ezért mondom, hogy nincsenek véletlenek. Hisz egyik szám sem a boldog szerelemről szól. Egyik szám sem a boldog jövőt mutatja. És én ezeket tudtam. A fene vigye el, nagyon is jól tudtam. De nem mertem elhinni, vagy nem mertem bevallani magamnak, hogy ezek intő jelek. Egy percig nem merül fel bennem, hogy jobb lett volna, ha ezek a dolgok előbb megvilágosodnak. NEM. Ennek így kellett történnie. Egyetlen perccel sem kellett volna előbb befejeződnie. Mert ez kellett ahhoz, hogy ilyenné váljak. Ez kellett ahhoz, hogy úgy istenigazából, a legkevesebb lelki sérüléssel tovább tudjak lépni.

Nincsenek véletlenek! Ennek valamiért pont most, pont ilyenkor kellett történnie. És tudom, nem véletlen, hogy ezeket a számokat szerettük (és szeretem a mai napig). Hiszen, véletlenek nincsenek :-)! 

Megosztás a facebookon