A nap fűszere:"Megtanultam, hogy mindenki a hegy csúcsán szeretne élni, nem is sejtvén, hogy a valódi boldogság éppen abban rejlik, ahogyan oda feljutunk"  Gabriel García Marquez

Szeretném azt hinni, hogy a legtöbb dolognak meg van a párja, a kiegészítője az életben. Lehetnek olyan párok, amelyek teljesen kiegészítik egymást, lehetnek olyan párok, amelyek kölcsönhatással vannak egymásra, s így létük főként egymástól függ. Vannak ízek és illatok, színek és formák, emberek és állatok, pillanatok és történések, amik valamiképpen illeszkednek egymáshoz. Sokszor valamilyen megfoghatatlan benyomás miatt hiányérzet alakul ki bennünk, ösztönösen keressük az összetartozó dolgokat. A gasztronómia tipikus példája ennek. Olykor kézenfekvő, kipróbált hozzávalók tesznek kerek egésszé egy ételt, olykor megmagyarázhatatlan módon érezzük, hogy valami hiányzik belőle. Ilyenkor keressük, kutatjuk a tökéletesség forrását. Ez adja a főzés egyik szépségét. És az, hogy mindenkinek más a tökéletes.

 

A forduló témája megmozgatta egy kicsit az agytekervényeimet, a kiírás megjelenése óta folyamatos tervezgetésben voltam, hogy akkor most mit is kéne, és hogyan? Vannak olyan tipikus komplementer hozzávalók és ízek, amelyeket nagyon kedvelek együtt. A teljesség igénye nélkül, számomra ilyen a csokoládé és a narancs, a meggy és a csokoládé, az eper és a banán, a fűszerezésnél a paradicsom és a bazsalikom, a sütőtök és a kókusztej, de ha nagyon nosztalgiázni akarok, akkor a kalács és a kacsazsír is. A hosszas gondolkodást végül csak a hétvégén követte tett. Így került megalkotásra a fenti recept és egy desszert is, amelyet a következő bejegyzésem ismertet majd. Azért is szántam a desszertnek egy külön bejegyzést, mert megérdemli. A két hozzávalója, a banán és a mogyorókrém számomra együttesen ellenállhatatlan. És mindez palacsintástúl? Néha azt gondolom, JOBB, MINT AZ ÉLET!

De visszatérve ehhez a recepthez. Mi is indokolja, hogy a forduló szereplője legyen?! Ezek szinte triviális, alapvető kiegészítői egymásnak. HAL és CITROM. És próbaképpen egy kis NARANCS.

 

A recept (4 méretesebb halpogácsához):

 

250 g fagyasztott tengeri hal,

3 kaffir lime levél,

2 tojásfehérje,

gyömbér frissen reszelve, vagy por alakban,

curry, só,

citrom és narancs

 

A halakat kiolvasztás után apró darabokra vágjuk, és kézzel jól kinyomkodjuk a bennük rekedt vizet. A lime levelet kézzel egész picire összemorzsoljuk (a középen futó, vastagabb „eret” ne használjuk, mert azt nehéz kicsire morzsolni) és a haldarabokhoz adjuk, majd sózzuk, hozzáadjuk a curryt és a gyömbért (vigyázzunk vele, mert ha sokat használunk belőle igen csípős lehet az étel!). Egy picit állni hagyjuk, hogy a hal átvegye a fűszereket. A felvert tojásfehérjéket nem sokkal a sütés előtt adjuk csak hozzá. A sütés megvalósítható bent a konyhában, megolajozott serpenyőben, vagy mint ahogy mi is tettük, kint a szabadban, olajozott vaslapon. A lényeg, hogy kanál segítségével nekünk tetsző adagokat halmozunk a felforrósított alkalmatosságra, majd egy kicsit lenyomkodjuk, hogy pogácsaszerű legyen. Amikor az egyik oldala megsült átfordítjuk, és így is sütögetjük egy kicsit.

Ami még különlegesebbé és látványosabbá teheti az ételt, az az, ha a félbevágott citromot és narancsot is meggrillezzük hozzá. A citrom fantasztikus állagú lesz a grillezéstől, ha szerencsénk van, és jófajta citromot sikerült kifognunk, akkor egy kicsit meg is édesedik. A naranccsal nem voltunk annyira szerencsések, sajnos nem volt eléggé leveses, de mindenképp érdemes kipróbálni, főleg, ha édes, lédús egyed kerül az utunkba.

 

Mi köretként rusztikusan elkészített zöldborsós rukkolát ettünk hozzá. Ehhez a borsót megpároltuk, majd a végén hozzáadtuk a rukkolát, amit már csak pár percig fonnyasztottunk. Hozzákevertünk egy kevés tejszínt, majd botmixerrel egy kicsit megpürésítettük az egyveleget.

És végül a borajánlatom: Bussay - Esküvé

Könnyű, friss, gyümölcsös. 

Megosztás a facebookon