A nap fűszere: "Bármilyen tehetséged van, használd azt: az erdő is nagyon csendes lenne ha csak azok a madarak énekelnének benne akik a legjobban tudnak énekelni." Henry Van Dyk

 

Kavarog az életem! Olyan perceket, órákat és napokat élek most meg, amik alapjaiban változtatják, változtathatják meg az életemet.  Így nem csoda, hogy a VKF VII. fordulója teljesen kiment a fejemből. De chilii volt olyan kedves és adott nekem egy utolsó utáni lehetőséget, így ha nem is egy tökéletesen átgondolt és kivitelezett recepttel ugyan, de én is résztvevője lehetek ennek a fordulónak is. Belül egy kicsit bántott a feledékenységem, bántott hogy kimaradok, mikor szeretem ezeket a fordulókat!!!!!

 

A nyaralás íze! Már első pillanatban úgy éreztem, ez abszolút az én témaköröm. Romantikus lelkemet ez a cím teljesen megtalálta. Rögtön számtalan elképzelés és lehetőség kezdett cikázni a fejemben. De a nagy csinnadrattás pályaművet tyúkeszem miatt elpuskáztam. Így maradt az a szerény, receptnek nem is igazán nevezhető ötletem, ami a kiírás első olvasása után rögtön eszembe jutott, és akkor szinte rögtön el is vetettem, mert hiszen itt nem egy igazi receptről van szó. De a Sors úgylátszik ragaszkodik az első gondolatomhoz, bebizonyítva azt a teóriát, hogy sokszor az első gondolatok és megérzések a legjobbak. Mielőtt nagyon belelovalnám magam itt a filozófiai fejtegetésekbe, és hagynám magam elragadni az írás jóleső érzésétől, rátérek inkább lényegre.

A nyaralás ízéről nekem azonnal a tavaly májusi nászutunk ugrott be. Nem sok dolog van az életben, amiről szívünkretett kézzel azt mondhatjuk, hogy tökéletesen sikerült, de én a nászutunk esetében ezt bátran ki merem jelenteni. Ennek egyik állomása kedvenc országom, Olaszország volt. S ha Olaszország, akkor nekem Tramezzini. Ez a szendvics az egyik gyenge pontom. Élek-halok érte. A hozzá szükséges speciális kenyeret sajnos itthon nem lehet kapni, így a nászút alatt nem telt el úgy nap, hogy ne készítettünk volna belőle.

Az én kedvenc változatom a következő: tonhalkonzerv, koktélparadicsom, rukkola, és majonéz. A rukkola íze egyébként annyira belémivódott a nászút folyamán, hogy azóta akárhányszor eszem ilyet, szinte fizikailag is érezm, ahogy feltörnek bennem azok a csodálatos élmények és érzések, amik akkor értek. Tulajdonképpen leegyszerűsítve nekem a nyaralás íze egyet jelent a rukkola ízével. Nekem A rukkola, A nyaralás.

És most magamat is sikerült meglepnem, úgy látom, kicsit elragadott a hév. elragadtak a szívem. Ugyanis egészen pár perccel ezelőttig arra számítottam, hogy a nyaralás íze nálam maga a tramezzini szendvics lesz, de rájöttem, ha már ilyen rendhagyó módon sikerült számomra ez az egész forduló, akkor nem is a szendvicset, hanem magát a rukkolát teszem meg a nyaralás ízének. Azóta bármilyen formában, akár salátaként, akár egy rizottóban, vagy éppen levesként eszem, vagy csak megérzem az illatát megmagyarázhatatlan boldogság fog el. A rukkola egy darabkáját őrzi az akkor átélt élményeknek, s ezt közvetíti a mai napig számomra. 

Megosztás a facebookon