Ha jól utána gondolok már több mint egy éve folyamatosan gasztroblog olvasó vagyok. Az első ilyen blog, amivel találkoztam a chiliesvanilia.blogspot.com volt. Úgy emlékszem, hogy egy konkrét hozzávaló alapján kerestem valamit a neten és ezt az oldalt is feldobta. Akkor olvastam először gasztroblogot és egy ideig nem is igazán gondoltam bele, hogy mit is olvasok. Aztán elkezdtem nézegetni más, hasonló témájú írásokat is és ha nem is függője, de majdhogy nem rajongója lettem a főzős témáknak. Főzni alapjában véve eléggé szeretek, de olvasgatni és tervezgetni, hogy mit főzhetnék még jobban szeretek. 

Majdhogynem minden munkanap nézem a kedvencek közé tett oldalakat, és komoly csalódást érzek, amikor néhány napig nem kerülnek fel rájuk újdonságok.  Ez a recept olvasási láz akkor hágott tetőfokára, amikor tavaly augusztusban nekiálltam komolyan fogyókúrázni. Heti 4-5 edzéssel és az adagok csökkentésével pár hónap alatt legalább 10 kg-ot fogytam (legközelebb azt is leírom, hogy melyik könyv adta meg az igazi lökést, mert addig csak mímeltem a fogyókúrázást). Azért nem tudom, hogy pontosan mennyit, mert az elején nem álltam rá a mérlegre. Mások szerint akkor sem voltam kövér, de így utólag visszanézve a fényképeimet, nem tudom elképzelni, hogy nem tünt fel nekem, hogy ekkora vagyok. De visszatérve az eredeti gondolatomhoz, tehát akkor tájt kezdtem el nézni a recepteket és egyfajta hiánypótlásként élvezkedtem a jobbnál jobb receptekben, és ez valahogy pótolta számomra az evést is. Lehet, hogy másnak mazochizmusnak tűnhet a dolog, de engem nem zavart, sőt, így folyamatosan ábrándozhattam. 

Megosztás a facebookon