A nap fűszere:  "A siker az, amikor egyik hibát a másik után követjük el, töretlen lelkesedéssel." Winston Churcill

 

 

Attól, mert én alkotói válságban szenvedek enni még kell, ha még oly ritkán is. Ennek az ételnek a szerzői joga igazából nem is engem, hanem a férjemet illeti meg. Ő készítette, én pedig publikálom. Ez az igazi munkamegosztás :-). Bár az vitathatatlan, hogy a mézes-mustáros padlizsán az én ötletem volt, valamelyik blogon olvastam, de sajnos nem tudom melyiken. Úgyhogy elnézést kérek attól a kedves gasztrobloggertől, akit itt most nem említek meg.

 

A padlizsánt szeletekre vágjuk, majd ugynaolyan mennyiségű mustárt, mézet és olajat (itt mindegyik 2-2 ek volt), összekeverünk és a padlizsánokra kenünk. Mi kint a kertben, öntöttvas lapon sütöttük, de persze másohl is kiválóan elkészíthető. A kecskesajtokat frissen vágott bazsalikomomal és olajjal be kell pácolni, majd ezeket is vaslapon, vagy serpenyőben megsütni. Ha girllezett zöldséget készítünk, bátran próbáljuk meg a sárgarépákat is meggrillezni, mert bár nem nagyon szokás velük ezt tenni, de nagyon fimonan meg tudnak sülni így. 

Megosztás a facebookon

A nap fűszere: "Nem a képességeink mutatják meg kik vagyunk, hanem a döntéseink." J.K.Rowling

 

A hétvégén készült ez a finomság, és ez is a férjem szorgalmának köszönhető. Én a hasamat süttettem, míg ő elkészítette az ebédet. De jó is nekem!!!!

Fokhagymából, paradicsomból, zöldfűszerekből és főzőtejszínből mártást csinált, majd ezzel nyakonöntötte a kifőzött tagliatellét. A paradicsom és a főzőtejszín együtt nagyon jó párosítás volt, megnyaltam mindt a tíz ujjamat utána. A férjem, húsevő lévén készített magának hozzá grillezett marhahúst is. 

Megosztás a facebookon

A nap fűszere: Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, a mi nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?  A Talmud

 

 

Ezt az idézetet most találtam. Eddig nem ismertem, de tökéletesen megfogalmazza azt, amit mostanában érzek és megélek.

 

Hatalmas dolog történt az én kis életemben. Augusztus 1-vel előléptettek a munkahelyemen. Erre vágytam amióta itt dolgozom, s most végre sikerült. Boldog vagyok, de ugyanakkor egy picit félek is. Egészen más terület, mint amivel eddig foglalkoztam, teljesen új dolgokat kell megtanulnom.  Van szép irodám, vannak beosztottaim. Persze majdnem mindenki meglepődött a kinevezésemen a cégnél. Én nem, mert számítottam rá, már régóta, de éppen ezért még inkább meg kell feleljek  az elvárásoknak. Kicsit hullámzok emiatt, bízom magamban és atudásomban, de rögtön belekerültem az igazi mélyvízbe. Nem lehet csak úgy elevickélni, komoly dolgok zajlanak most nálunk, s a főnököm számít rám.  Izgalmas, bizsergető érzés bevallom, bár ezt néha a félelmem elnyomja. De mint töretlenül bizakodó és optimista ember, csak kevés teret engedek a kétségeknek.

Ja, nem árulok zsákbamacskát. Főkönyvelő lettem. :-)   

Megosztás a facebookon

A nagy alkotói válságban, önsajnálatban, és hullámzásban teljesen elfelejtkeztem a VKF-ről. Pedig amikor elolvastam a kiírást, annyi, de annyi ötletem támadt. Hát erről most lecsúsztam. Sajnálom, mert tetszett a téma! :-( 

Megosztás a facebookon

A nap fűszere: "Bármilyen tehetséged van, használd azt: az erdő is nagyon csendes lenne ha csak azok a madarak énekelnének benne akik a legjobban tudnak énekelni." Henry Van Dyk

 

Kavarog az életem! Olyan perceket, órákat és napokat élek most meg, amik alapjaiban változtatják, változtathatják meg az életemet.  Így nem csoda, hogy a VKF VII. fordulója teljesen kiment a fejemből. De chilii volt olyan kedves és adott nekem egy utolsó utáni lehetőséget, így ha nem is egy tökéletesen átgondolt és kivitelezett recepttel ugyan, de én is résztvevője lehetek ennek a fordulónak is. Belül egy kicsit bántott a feledékenységem, bántott hogy kimaradok, mikor szeretem ezeket a fordulókat!!!!!

 

A nyaralás íze! Már első pillanatban úgy éreztem, ez abszolút az én témaköröm. Romantikus lelkemet ez a cím teljesen megtalálta. Rögtön számtalan elképzelés és lehetőség kezdett cikázni a fejemben. De a nagy csinnadrattás pályaművet tyúkeszem miatt elpuskáztam. Így maradt az a szerény, receptnek nem is igazán nevezhető ötletem, ami a kiírás első olvasása után rögtön eszembe jutott, és akkor szinte rögtön el is vetettem, mert hiszen itt nem egy igazi receptről van szó. De a Sors úgylátszik ragaszkodik az első gondolatomhoz, bebizonyítva azt a teóriát, hogy sokszor az első gondolatok és megérzések a legjobbak. Mielőtt nagyon belelovalnám magam itt a filozófiai fejtegetésekbe, és hagynám magam elragadni az írás jóleső érzésétől, rátérek inkább lényegre.

A nyaralás ízéről nekem azonnal a tavaly májusi nászutunk ugrott be. Nem sok dolog van az életben, amiről szívünkretett kézzel azt mondhatjuk, hogy tökéletesen sikerült, de én a nászutunk esetében ezt bátran ki merem jelenteni. Ennek egyik állomása kedvenc országom, Olaszország volt. S ha Olaszország, akkor nekem Tramezzini. Ez a szendvics az egyik gyenge pontom. Élek-halok érte. A hozzá szükséges speciális kenyeret sajnos itthon nem lehet kapni, így a nászút alatt nem telt el úgy nap, hogy ne készítettünk volna belőle.

Az én kedvenc változatom a következő: tonhalkonzerv, koktélparadicsom, rukkola, és majonéz. A rukkola íze egyébként annyira belémivódott a nászút folyamán, hogy azóta akárhányszor eszem ilyet, szinte fizikailag is érezm, ahogy feltörnek bennem azok a csodálatos élmények és érzések, amik akkor értek. Tulajdonképpen leegyszerűsítve nekem a nyaralás íze egyet jelent a rukkola ízével. Nekem A rukkola, A nyaralás.

És most magamat is sikerült meglepnem, úgy látom, kicsit elragadott a hév. elragadtak a szívem. Ugyanis egészen pár perccel ezelőttig arra számítottam, hogy a nyaralás íze nálam maga a tramezzini szendvics lesz, de rájöttem, ha már ilyen rendhagyó módon sikerült számomra ez az egész forduló, akkor nem is a szendvicset, hanem magát a rukkolát teszem meg a nyaralás ízének. Azóta bármilyen formában, akár salátaként, akár egy rizottóban, vagy éppen levesként eszem, vagy csak megérzem az illatát megmagyarázhatatlan boldogság fog el. A rukkola egy darabkáját őrzi az akkor átélt élményeknek, s ezt közvetíti a mai napig számomra. 

Megosztás a facebookon

 A nap fűszere: „A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.” Müller Péter

 

A kép forrása itt

Nem sokkal a blogolásom megkezdése után láttam Kicsi Vú-nál, hogy megemlékezett a századik bejegyzéséről. Akkor kicsit irigykedtem rá, és féltem tőle, én nem fogok eljutni idáig. Hogy feladom, mint annyi más dologgal tettem már. De most végre kitartottam! Voltak mélypontok, alkotói válságok, volt olyan, hogy nem tudtam szívből írni, s csak kötelességszerűen pötyögtem be a sorokat, de ezeket is túléltem. Úgy érzem a blogírás olyan hatással volt (van) rám, amilyenre nem számítottam. Alakította a személyiségemet, segítette a fejlődésemet és talán segít megtalálni az igazi utamat. Lehet, hogy túl sok jelentőséget tulajdonítok neki??? Nem hiszem. Mindenki aki blogírásra szánta rá magát, nagy valószínűséggel ismeri ezeket az érzéseket. Úgy gondolom blogolni, igazán blogolni csakis szívből lehet. Néha  már sikerül kitárnom a szívemet, leírni az elfolytott dolgokat, amelyek amúgy szétfeszítenének. 

Tudom, hogy ez nem egy Oscar díj átadás, de akkor is, szeretném megemlíteni, amit első sorban kellett volna. Köszönöm mindenkinek aki olvassa a blogomat, és nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek aki kedvesen szól hozzám. Talán ismerős az érzés! Mindennap izgatottan nézem a statisztikát, és még izgatottabban nézem a hozzászólásokat. És ezek miatt született, születhetett meg ez a 100. bejegyzésem. Rengeteg energiát, jókedvet és boldogságot kapok Tőletek. És ezt szívből köszönöm!

Megosztás a facebookon