A nap fűszere: "A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki a boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell leásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, a bensődben derül. Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekinteted! Örülj a magadénak! Hogy mit jelent ez? Téged, és éned legszebb részét! Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik..., akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, amit életnek nevezünk...”  Seneca

 

És rögtön helyre is igazítom a bejegyzés címét. Nem is én találtam, hanem Ő talált meg engem. Péntek este, egy kellemes családi vacsora, néhány pohár limoncello és pezsgő elfogyasztása után végre, nem is tudom hány év után elkezdtünk BESZÉLGETNI. A kapcsolat eddig sem volt rossz köztünk, de az igazán mély testvéri érzelmek hiányoztak. Most megtört a jég. A testvérem törte meg. És azt a jeget zúzta szét, amit én építettem kettőnk közé. Úgy éreztem, nincs szükségem rá, nincs szükség a családomra, nincs szükségem igazából, csak egy valakire. Fáj ha erre gondolok. Mennyi időt, mennyi boldog percet veszítettem. De ez nem igazi fájdalom, mert ott van mögötte egy olyan boldogság, amit azelőtt még soha sem éreztem.  Tudni azt, hogy a testvérem ennyire szeret, tudni, hogy bármi történik ő mellettem áll! Nincs ennél nagyobb boldogság! Tépem a láncaimat! Ez egy újabb, talán a legfontosabb láncszem volt. Annyira szépnek találom az életet, mint talán még soha. Ezt csak az tudja megérteni, aki tudja, mi is az az igazi testvéri szeretet. Én most megtudtam. És köszönöm neked testvérkém! Köszönöm, hogy kivártad, és köszönöm, hogy bíztál abban, hogy eljön ez a perc. És ha olvasod ezeket a sorokat, ne pityogj :-)!!! 

Megosztás a facebookon

Úgy gondoltam, hogy eljött az ideje annak, hogy VKF olvasóból aktív résztvevővé lépjek elő. Mamma  által feldobott reggelis téma nem teljesen fekszik nekem, mert általában nem szoktam reggelizni, de gondoltam egyet és rövid gondolkodás után elkészítettem azt a minimális konyhai jártasságot igénylő  kedvencemet, amire az utóbbi időben találtam rá újra. Régebben nagyon sokszor fogyasztottam reggelire zabpelyhet, akkor banán és kakaó nélkül főztem és amikor kész volt, akkor higítottam fel hideg tejjel és megybefőttel kevertem össze. Az új slágerem a kakaós banános változat lett, amíg meg nem unom addig ezt fogom enni nyakra főre. Aztán magamat ismerve találok  egy új kedvencet, például aszaltgyümölcsös, vagy reszelt almás zabpelyhet, és akkor azt fogom készíteni jónéhány alkalommal.

És akkor íme a nem túl bonyolult, ám szerintem annál finomabb reggeli  receptje: KAKAÓS-BANÁNOS ZABPEHELY

 

 A zabpehely  elkészítésének lényege, hogy tulajdonképpen nincsenek pontos mennyiségek, mindenki izlése szerint késztheti sűrűbbre, vagy hígabbra, kakaósabbra, vagy fahéjasabbra. Én ezt most a következőképpen főztem:

2,5 decis pohárnyi zabpehely

fél liter tej

1 banán, felkarikázva

kakaó, édesítőszer (persze cukor is lehet), fahéj és ha nagyon cifrázni akarod, akkor kókuszreszelék

A hozzávalókat mind-mind belehalmoztam egy lábasba és forrás után alacsony fokozaton kb. 10-15 percig főztem és folyamatosan kevergettem, hogy nehogy odaégjen az alja. Én nagyon szeretem a kakaóhoz, vagy a csokoládéhoz a narancs ízét, ezért tálaláskor egy kis narancsot is adtam hozzá díszítésképpen.

És amivel aztán abszolút feldobhatod a receptet, ha zabpehely felfújtat készítesz belőle.

Ehhez kb. 10 dkg vajat egy kicsit fel kell olvasztani, 3 tojássárgájával és ízlés szerint cukorral összekeverni. Ezeket hozzá kell adni a kihűlt zabpehelyhez, majd ezt a masszát még össze kell forgatni a kemény habbá vert tojásfehérjékkel.  Akkor a legmutatósabb, ha kis (kivajazott) szufléformákba tesszük, és 180 fokos sütőben kb. fél órát sütjük. 

Megosztás a facebookon

Végre kedződik a spárgaszezon. Most már viszonylag jó áron lehet kapni őket. Be kell valljam, hoyg mi az idei szezon első adagját az egyik Hiperszuperben vettük, akciósan 179 Ft-ért. És egyszer élünk alapon mindjárt két csomaggal. Tegnap este az első csomaggal hivatalosan is megnyitottuk a spárgaszezont.  Na de hogyan?! Én csak a kiskukta szerepet töltöttem be, de azért mégis egy kicsit hibás vagyok. A hadi terv spárgakrémleves és spárga hollandi mártással volt. És amit mi balgák elkövettünk az az volt, hogy NEM PUCOLTUK MEG a spárgát. Örök tanulság, ha fehér spárgából készítesz levest, akkor a spárgákat mindig pucold meg! Ellenkező esetben

 

 

 mint a képen is látható, szinte ehetetlen lesz a leves a turmixolás után a sok (nem is tudom minek nevezzem?) héjtól.

A recept:

1 csomag spárga,

1 szem krumpli (én majdnem minden krémlevesbe teszek, mert így nem kell más sűrítő anyagot használnom, vagyis talán egészségesebb)

víz, leveskocka (ha én lettem volna a főszakács kihagyom, mert mostanában igyekszem mellőzni az ilyenfajta segédanyagot), tejszín,

Mint látszik, ez nem egy extra bonyolult leves, az egész elkészítésében az egyedüli buktató az lehet, HA NEM PUCOLOD MEG A SPÁRGÁT! 

Normál esetben csak annyit kell csinálni, hogy a spárgákat el kell törögetni úgy, hogy ahol ő akarja, ott hagyni kell törni. Mi most a végét használtuk fel a leveshez, mert még nem volt fás (ezt harapáspróbával szoktam eldönteni, vagyis egy kicsikét belemélyesztem a fogamat, vagy le is harapok belőle). A spárga zsengébbik, csúcsos részéből a hollandi mártásos ételt készítettük. Erről majd a későbbiekben írok, de most visszatérek a leves készítéséhez, ami a pucolás után már gyerekjáték. Meg kell főzni a feldarabolt spárgát a megpucolt és feldarabolt krumplival, majd amikor elég puha, akkor botmixerrel le kell turmixolni és a tejszínt hozzá kell önteni.  Levesbetétként bármit bele lehet tenni, mi nem voltunk elég felkészültek, így egy kis reszelt céklát dobtam bele egy kész zacskó salátából.

 

A fent leírtakból nem látszik annyira, de általában elég jól főzök, a férjem pedig kiválóan és azért ennél bonyolultabb dolgokat is készítünk. Majd meglátjátok! Bár ezzel nem akarok senkit sem fenyegetni.

 

 

 

 

 

 

A levesből persze maradt még mára, megpróbálom majd leszűrni, hátha úgy nem lesz tele a szám az étkezés végére a spárga rostjaival.

 Ja, és most voltam mosdóban, és még eszembe jutott egy érdekesség a spárgáról.  Aki már evett spárgát az tudja miről beszélek, ha a mosdó és spárga kombinációt felvetem. Aki nem, az egyen spárgát és utána menjen el pisilni, és rögtön megtudja miről beszélek.

Ja, és még egy. Folyamatosan újabb dolgok jutnak eszembe. Ezt a tegnapi vacsit egy Trófeás vacsi helyett választottam. A férjem felajánlotta, hogy menjünk el vacsizni, de én inkább a reggeli  kocka hasat választottam, mert tudtam, hogy a Trófea vége mindig a másnapi enyhe bűntudat. Nem is tudom mikor voltam utoljára ilyen erős, hogy le tudtam mondani egy éttermi vacsora meghívást. És főleg a Trófeát és főleg a Margit körútit. Nagyon szeretem a fehércsoki mousse-ukat. Múltkor 4-et, vagy 5-öt küldtem be a pocimba. Úgyhogy büszke vagyok magamra, bár kisajtoltam egy ígéretet, hogy valamelyik héten elmegyünk, csak nem 9 felé, hanem egy kicsit korábban. 

Megosztás a facebookon

Ha jól utána gondolok már több mint egy éve folyamatosan gasztroblog olvasó vagyok. Az első ilyen blog, amivel találkoztam a chiliesvanilia.blogspot.com volt. Úgy emlékszem, hogy egy konkrét hozzávaló alapján kerestem valamit a neten és ezt az oldalt is feldobta. Akkor olvastam először gasztroblogot és egy ideig nem is igazán gondoltam bele, hogy mit is olvasok. Aztán elkezdtem nézegetni más, hasonló témájú írásokat is és ha nem is függője, de majdhogy nem rajongója lettem a főzős témáknak. Főzni alapjában véve eléggé szeretek, de olvasgatni és tervezgetni, hogy mit főzhetnék még jobban szeretek. 

Majdhogynem minden munkanap nézem a kedvencek közé tett oldalakat, és komoly csalódást érzek, amikor néhány napig nem kerülnek fel rájuk újdonságok.  Ez a recept olvasási láz akkor hágott tetőfokára, amikor tavaly augusztusban nekiálltam komolyan fogyókúrázni. Heti 4-5 edzéssel és az adagok csökkentésével pár hónap alatt legalább 10 kg-ot fogytam (legközelebb azt is leírom, hogy melyik könyv adta meg az igazi lökést, mert addig csak mímeltem a fogyókúrázást). Azért nem tudom, hogy pontosan mennyit, mert az elején nem álltam rá a mérlegre. Mások szerint akkor sem voltam kövér, de így utólag visszanézve a fényképeimet, nem tudom elképzelni, hogy nem tünt fel nekem, hogy ekkora vagyok. De visszatérve az eredeti gondolatomhoz, tehát akkor tájt kezdtem el nézni a recepteket és egyfajta hiánypótlásként élvezkedtem a jobbnál jobb receptekben, és ez valahogy pótolta számomra az evést is. Lehet, hogy másnak mazochizmusnak tűnhet a dolog, de engem nem zavart, sőt, így folyamatosan ábrándozhattam. 

Megosztás a facebookon

 

Megmondom őszintén, Aubergine egy kicsit megizzasztott a VKF V. fordulójának témájával. Félve vallom be, hogy ugyan nagyon kedvelem a fűszeres ételeket (főként étteremben), de magam főzéskor jellemzően zöldfűszereket, és borsot használok, vagy fokhagymát és gyömbért. Jobban szeretem érezni a hozzávalók eredeti ízét, ha már mindenképpen fűszerezni akarok, akkor inkább nem a klasszikus értelemben vett fűszereket használom, hanem a hozzávalók segítségével próbálom az ízhatást tökéletesíteni.

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy akkor mégis mivel is rukkolhatnék elő.  A választásom végül mire másra esett volna, mint egy desszertre. A túrógombóc ilyettén variációját már régóta terveztem kipróbálni, és most végre meg is valósítottam. És szerencsére nem kellett csalódnom ebben a variációban.

Receptemet két fűszer is feljogosítja a VKF-en való részvételre. Az egyik a vanília, a másik a fahéj.

 

   

Chili&vanilia tavaly egy olyan korrekt és átfogó összefoglalót készített a vaníliáról, hogy én nem is próbálkozom meg vele, akit érdekel az itt olvashat róla részletesen. A fahéjról pedig, többek között  itt vannak információk.

A recept (ez fél adag volt, két személynek elegendő, kb. 12 közepesen kicsi gombóc lesz belőle):

A gombóchoz:

 

2 tojás,

1 kk vaj,

2 csapott evőkanál búzadara,

250 g túró,

4 ek darált mák,

2 ek porcukor,

2 kk fahéj

zsemlemorzsa

 

Az öntethez:

20 dkg eper,

kevés citromlé,

porcukor,

1 vanília

Plussz még porcukros tejfölt is készítettünk hozzá (régen meg nem ettem volna cukros tejföllel a túrógombócot, csak sima tejföllel kellett. De teltek-múltak az évek, és a férjem megfertőzött a túrógombóc-cukros tejföl párosítással).

A tojássárgáját az olvasztott vajjal elkeverjük, majd hozzáadjuk az áttört túrót, a búzadarát, a mákot, a porcukrot és a fahéjat, majd végül óvatosan beleforgatjuk a habbá vert tojásfehérjét. A masszát 1 órát hűtőben pihentetni kell. Az 1 óra letelte után, a masszából a kezünkkel gombócokat formálunk és forrásban lévő vízbe tesszük. Amikor a víz ismét forrni kezd levesszük takarékra és a gombócokat még 6-8 percig főzzük. Amikor kész, akkor kihalásszuk őket és pirított zsemlemorzsában megforgatjuk.

Az öntethez az epret a citromlével, a vanilia késsel kikapargatott belsejével, egy kevés porcukorral botmixerrel összeturmixoljuk úgy, hogy egy kicsit darabos maradjon, majd hozzá keverünk egy kiskanál cukrozott tejföt is.  

Megosztás a facebookon

 

A rétes készítése és maga a réteslap, számomra mindig egyfajta misztikum volt. Aztán a férjem csinált néhányszor és láttam, hogy amire eddig azt hittem, hogy hatalmas ügyesség kell az elkészítéséhez, a világ egyik legegyszerűbb dolga, persze csak a készen vásárolható réteslapból. Amióta, hogy úgy mondjam ennyire emberközelivé vállt számomra, már én is bátran megpróbálkozom vele, és általában nem desszertként, hanem fő fogásként, zöldésgekkel készítem.

 

A recept (1 tekercs rétes ):

A réteshez:

1 csomag kész réteslap,

250 g ricotta (előnye a túróval szemben, hogy sokkal, de sokkal krémesebb),

12 db zöldspárga,

2 répa,

1/2 kis fej káposzta,

1/4 édeskömény,

só, bors, édesítőszer, vaj

 

A réteshez a teljes csomag réteslapot felhasználtam úgy, hogy a fele mennyiségnél kettéválasztottam a lapokat, és az alsó felére egy kis eltolással helyeztem rá a másik felét, azért, hogy nagyobb felületet kapjak, szélesebb legyen az összetekerhető réteslap. Ezt követően a kezem segítségével könnyen kenhető állagú vajat kenegettem szét a réteslap tetején, majd viszonylag egyenletesen ráhelyeztem a ricottát (ez nem alkotott egységes réteget, mert csak kis halmokat tettem rá, elkenni nem kentem a rétesen), majd kis sóval és borssal meghintettem a tetejét. A spárgát kevés sós, édesítőszeres vízben pár percig pároltam, majd lecsepegtetve a ricottára helyeztem. A többi zöldséget reszelővel lereszeltem, és egy kevés olajon azokat is megpirítottam, majd végül ezeket is a rétesre halmoztam. A töltelékkel teli réteslapot  feltekertem, és egy kivajazott tepsibe helyeztem, majd a tetejét is megkentem még egy kis vajjal. A rétes előmelegített sütőben, 180-200 fokon sült fél órát.

 

 

A pestohoz:

1 ek mogyoró, 1 marék bazsalikom, 2 paradicsom, 1 ek parmezán, 1 gerezd fokhagyma, 1 dl olivaolaj, só

Először a mogyorót betettem a turmixgépbe, és apróra törtem vele, majd ezt követően a többi hozzávalót is a gépbe tettem és összetrumixoltam az egészet. 

Megosztás a facebookon