A nap fűszere: "Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentõ példának."

 

 

Korábban már számot adtam a banánhoz fűződő lelkesültségemnek. Azonban a palacsinta, banán-mogyorókrém ízkombináció  Bridget Jones szavaival élve, számomra szinte a szofisztikáltság csimoborasszója.  Adózva kedvenc filmemnek és könyvemnek, nem tudtam ellenállni, hogy ne ezt a kifejezést használjam erre az édességre. Persze ebben van egy kis túlzás, és rengeteg ételre lehetne használni, de engem valamiért mostanában ezek harmóniája különösen megfogott. 

 

A recept (6 kis méretű és 6 normál méretű lett belőle):

Fél liter tej,

2 tojás,

200 g liszt,

2 érett banán,

mogyorókrém (én Nutella párti vagyok),

 

A palacsinta- tésztához a tejet, a banánt és a tojást turmixgépbe tettem, elkezdtem őket turmixolni, közben szép lassan hozzáöntöttem a lisztet is. Én nem szoktam a palacsinta-tésztába cukrot tenni, aki igényli, tegyen belátása szerint. A palcsinta kellemes, banános íze nagyban függ a felhasznált banán érettségétől és minőségétől, ígyekezzünk minél dominánsabb ízű, érett banánt beletenni.  A tésztát sütés előtt állni hagytam.  Nem kell megijedni, a palacsintatészta igen sűrű lesz, és a kész palacsinták is vastagabbak a megszokottnál.

Én kisméretű, amerikai palacsintához hasonlóakat sütöttem, és ezeket kentem meg még melegen a mogyorókrémmel.   

Megosztás a facebookon

A nap fűszere:"Megtanultam, hogy mindenki a hegy csúcsán szeretne élni, nem is sejtvén, hogy a valódi boldogság éppen abban rejlik, ahogyan oda feljutunk"  Gabriel García Marquez

Szeretném azt hinni, hogy a legtöbb dolognak meg van a párja, a kiegészítője az életben. Lehetnek olyan párok, amelyek teljesen kiegészítik egymást, lehetnek olyan párok, amelyek kölcsönhatással vannak egymásra, s így létük főként egymástól függ. Vannak ízek és illatok, színek és formák, emberek és állatok, pillanatok és történések, amik valamiképpen illeszkednek egymáshoz. Sokszor valamilyen megfoghatatlan benyomás miatt hiányérzet alakul ki bennünk, ösztönösen keressük az összetartozó dolgokat. A gasztronómia tipikus példája ennek. Olykor kézenfekvő, kipróbált hozzávalók tesznek kerek egésszé egy ételt, olykor megmagyarázhatatlan módon érezzük, hogy valami hiányzik belőle. Ilyenkor keressük, kutatjuk a tökéletesség forrását. Ez adja a főzés egyik szépségét. És az, hogy mindenkinek más a tökéletes.

 

A forduló témája megmozgatta egy kicsit az agytekervényeimet, a kiírás megjelenése óta folyamatos tervezgetésben voltam, hogy akkor most mit is kéne, és hogyan? Vannak olyan tipikus komplementer hozzávalók és ízek, amelyeket nagyon kedvelek együtt. A teljesség igénye nélkül, számomra ilyen a csokoládé és a narancs, a meggy és a csokoládé, az eper és a banán, a fűszerezésnél a paradicsom és a bazsalikom, a sütőtök és a kókusztej, de ha nagyon nosztalgiázni akarok, akkor a kalács és a kacsazsír is. A hosszas gondolkodást végül csak a hétvégén követte tett. Így került megalkotásra a fenti recept és egy desszert is, amelyet a következő bejegyzésem ismertet majd. Azért is szántam a desszertnek egy külön bejegyzést, mert megérdemli. A két hozzávalója, a banán és a mogyorókrém számomra együttesen ellenállhatatlan. És mindez palacsintástúl? Néha azt gondolom, JOBB, MINT AZ ÉLET!

De visszatérve ehhez a recepthez. Mi is indokolja, hogy a forduló szereplője legyen?! Ezek szinte triviális, alapvető kiegészítői egymásnak. HAL és CITROM. És próbaképpen egy kis NARANCS.

 

A recept (4 méretesebb halpogácsához):

 

250 g fagyasztott tengeri hal,

3 kaffir lime levél,

2 tojásfehérje,

gyömbér frissen reszelve, vagy por alakban,

curry, só,

citrom és narancs

 

A halakat kiolvasztás után apró darabokra vágjuk, és kézzel jól kinyomkodjuk a bennük rekedt vizet. A lime levelet kézzel egész picire összemorzsoljuk (a középen futó, vastagabb „eret” ne használjuk, mert azt nehéz kicsire morzsolni) és a haldarabokhoz adjuk, majd sózzuk, hozzáadjuk a curryt és a gyömbért (vigyázzunk vele, mert ha sokat használunk belőle igen csípős lehet az étel!). Egy picit állni hagyjuk, hogy a hal átvegye a fűszereket. A felvert tojásfehérjéket nem sokkal a sütés előtt adjuk csak hozzá. A sütés megvalósítható bent a konyhában, megolajozott serpenyőben, vagy mint ahogy mi is tettük, kint a szabadban, olajozott vaslapon. A lényeg, hogy kanál segítségével nekünk tetsző adagokat halmozunk a felforrósított alkalmatosságra, majd egy kicsit lenyomkodjuk, hogy pogácsaszerű legyen. Amikor az egyik oldala megsült átfordítjuk, és így is sütögetjük egy kicsit.

Ami még különlegesebbé és látványosabbá teheti az ételt, az az, ha a félbevágott citromot és narancsot is meggrillezzük hozzá. A citrom fantasztikus állagú lesz a grillezéstől, ha szerencsénk van, és jófajta citromot sikerült kifognunk, akkor egy kicsit meg is édesedik. A naranccsal nem voltunk annyira szerencsések, sajnos nem volt eléggé leveses, de mindenképp érdemes kipróbálni, főleg, ha édes, lédús egyed kerül az utunkba.

 

Mi köretként rusztikusan elkészített zöldborsós rukkolát ettünk hozzá. Ehhez a borsót megpároltuk, majd a végén hozzáadtuk a rukkolát, amit már csak pár percig fonnyasztottunk. Hozzákevertünk egy kevés tejszínt, majd botmixerrel egy kicsit megpürésítettük az egyveleget.

És végül a borajánlatom: Bussay - Esküvé

Könnyű, friss, gyümölcsös. 

Megosztás a facebookon

Megosztás a facebookon

A pár nappal ezelőtti "spárgázás" másik, a levesnél jobban sikerült fogása a hollandi mártással együtt megsütött spárga volt, vagyis nevezhetném úgy is, hogy CSŐBENSÜLT SPÁRGA.

(csak zárójelben jegyzem meg, hogy most látom, a fotózás terén van még mit javulnom, ez elég rosszul sikerült kép, úgyhogy  HAJRÁ! :-)

A RECEPT (2 fő részére):

1 csomag spárga

2 tojás sárgája

150 ml tejszín

kb. 25 gramm vaj

fél citrom leve, só, bors

A spárgákat meg kell pucolni és el kell törni úgy, hogy ahol szeretnének ott engedni kell őket kettéválni. A szebbik, csúcsos végét használtam ehhez az ételhez, a másik feléből készült a balul sikerült leves. A spárgát kevés, sós vízben (én pároló edényt használtam) izlés szerint puhára kell párolni. Miután kész a spárga és kivetted őket a vízből az edényben maradt víz kivállóan alkalmas lesz arra, hogy a mártást annak gőzében készítsd el, tehát hagyni kell a vizet forrni, de úgy, hogy ne lobogva forrjon, hanem annál kevésbé.  Első lépésként a vajat mikroban fel kell olvasztani, majd egy tálban össze kell keverni a tojás sárgáját, a sót és a tejszínt, majd a vizes lábasra ráhelyezni ezt a tálat. A víz gőzében az egyveleget habverővel krémesre és viszonylag sűrűre kell keverni.  Amikor ez kész, akkor a tálat le kell venni a lábas tetejéről és a hozzá kell keverni az olvasztott vajat és végül a borsot és a citrom levét. FONTOS!!! Amikor a sárgáját a tejszínnel a gőz fölött keverjük, vigyázni kell arra, hogy nehogy felforrjon, mert akkor összefut, és esztétikailag nem lesz túl szép (de azért finomnak finom marad, úgyhogy nem muszáj kidobni).

Amikor kész lett a mártás, a spárgákat két kis tűzálló tálba fektettem, és nyakonöntöttem a mártással. Sütőben 200 fokon negyedórát sütöttem. 

Megosztás a facebookon

Vegetáriánus lévén én sokszor, főleg hétvégén külön főzést igénylek, de ebből szerencsére sem a férjem, sem a rokonság nem csinál problémát. A 4 napos pihenő alatt lent voltunk az egyik nyaralóban és sok minden étel napirendre került. Most egy olyan ételt szeretnék ezek közül kiemelni, amit tényleg én készítettem , a férjemnek csak a finisben kellett egy kicsit besegítenie, mert egy picit elúsztam a folyamatok során. (a fotót viszont Ő csinálta, mert nekem a kocsonyaként reszkető kutyusunk volt az ölemben, aki az elhamarkodott nyári frizurának köszönhetően estefelé már egy kicsit fázott a s

 A recept:

1 pohár rizs

1 csomag spárga

5 dkg ruccola

fél deci fehérbor,

ömlesztett sajt

kevés vaj

só, bors,

fokhagyma és egy szelet száraz kenyér

 

A rizst én mindig úgy készítem, hogy egy kis olajon rövid ideig pirítom, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntöm (bár rizottóhoz javasolt a 2,5 szeres mennyiség, mert nem árt ha a végén nem lesz túl száraz és pergős a rizs), sózom és forrás után fedő alatt, takarékon addig főzöm, amíg a víz teljesen el nem tűnik róla. Ha csak síma rizst készítek, akkor közben nem kevergetem!!! Most csak annyiban módosítottam a dolgon, hogy a pirítás után a felöntést a borral végeztem és utána öntöttem hozzá a vízet. Amikor már félig kész volt, hozzáadtam a megpucolt és felszeletelt spárgát. Amikor rizottót készítek, akkor meg szoktam keverni a rizst, hogy a hozzávalókkal együtt főjön, így a spárgát is belekevertem. Amikor kész lett a rizs (a puhaságát evéspróbával is teszteltem), akkor hozzá kevertem a megmosott és felszeletelt ruccolát, az 1 tömb ömlesztett sajtot (nem volt parmezán, ezrét folyamodtam ehhez a megoldáshoz, ha lett volna, akkor reszelt parmezánt keverek bele gazdagon) és a kb. 1 evőkanálnyi vajat.

A rizottókat mostanában úgy készítem, hogy tálaláskor a Jamie Oliver által szegények parmezánjának titulált pirított kenyérmorzsát szórom rá. Ezt úgy csinálom, hogy egy kis gerezd fokhagymát áttörök és vajon megpirítok. Amikor most készítettem ezen a ponton kezdtek kicsúszni a kezemből a dolgok, így egy kicsit sikerült odaégetnem a fokhagymát. A kavarodás oka az volt, hogy az a kenyérszelet, amit már előző nap levágtam és kinn hagytam, hogy száradjon galád módon penészesedni kezdett, így kénytelen voltam egy még kevésbé száraz szelet kenyérrel bajlódni.  A képen is látható, hogy így nem kenyérmorzsák, hanem falatkák kerültek ki végül a kezeim közül, de azért így is finom volt. Normál esetben a megpirított fokhagymához hozzá kell adni az összetört szárazkenyeret (én ezt konyaruha alatt szoktam csinálni, húsklopfolóval), és az egyveleget addig pirítani, amíg aranyszínű nem lesz. Ezt a "feltétet" még feldobhatod úgy is, hogy összetörsz natur földimogyorót is és azt is megpirítod.

A rizottó tálalásánál és evésénél fontos, hogy azonnal fogyasszuk, mert az állás miatt veszít szaftosságából (ez is látható a képen, mert nem ilyennek kellett volna lennie, de az íze így is nagyon jó volt). 

Megosztás a facebookon

Tegnap szert tettem életem és testem második tetoválására. Persze ez nem egyik pillanatról a másikra történt és nem csak egy röpke elhatározás volt, már egy ideje készültem erre a másodikra.  Az első tetoválásomat két éve csináltattam, és bár sokan mondták, hogy meg fogom bánni, mint látszik, nem tettem. Persze óvatos ember lévén mindkettő olyan helyen van, hogy ha nem akarom, akkor senki sem tudja meg, hogy vannak, ruhával könnyen elrejthetőek. Igaz a célom nem az, hogy rejtegessem, de nem tudom, hogy idősebb koromban majd hogyan fogom látni a dolgokat.  (Érdekességképpen jegyezném meg, hogy a nyelv piercingemet a munkatársaim évek múlva tudták meg, és akkor is csak azért, mert szóba került és végül megmutattam nekik). Az első tetoválás hátul a derekamon van, és ez a mostani is a hátamra került és gyönyörű lett (kínai írásjegyek és cseresznyevirágok), csak most még szenvedek vele pár napig, aztán ha begyógyul, akkor majd tényleg gyönyörködhetem benne. Ugyanaz a srác csinálta mind a kettőt, és úgy gondolom, hogy szerencsém van, hogy véletlenül rátaláltam. Alapjában már az is sokat számít, hogy nagyon kedves és jófej, de ami még fontosabb, nagyon kreatív.

Maga a tetoválási procedura 2,5 órát tartott, de előtte még egy csomó időt vett igénybe a tervezés és a rajzolás. És sajna ez most egy kicsit jobban fájt, vagyis inkább kellemetlenebb volt, mint az első, de érdekes, hogy akár már ma is csináltatnék egy újabbat, azaz nem hagyott bennem túl mély nyomot a fájdalom. Most egy pár napig rossz lesz, mert folyamatosan fólia alatt kell lennie, és ezért izzad és viszket is egyszerre, de hát mint tudjuk a szépségért meg kell szenvedni.

Most még nem raknék fel róla elrettentő képet, mert nem mutat jól a fényképen a körülötte lévő agyongyötört bőrfelület, de majd később talán pótolom. 

Megosztás a facebookon