A nap fűszere: Amibõl lekvárt lehet fõzni, abból pálinkát is.

 

Most tudatosult bennem, hogy legszívesebben minden bejegyzésemet azzal kezdeném, hogy ez az egyik kedvenc ételem. Persze természetes, ha az ember olyan dolgokat főz, amiket szeret és nem olyanokat, amiket ki nem állhat, de most döbbentem igazából rá, hogy mennyire szeretek enni, és mennyire sokra tudok értékelni egy általam nagyszerűnek tartott kreációt. Az ételek iránti lelkesedésem azonban nem saját szerzemény. Családi hagyomány. Apukám és a keresztmamám kedvenc elfoglaltsága, hogy egy-egy kidurranás közeli állapotot eredményező ebéd után, amikor az ember nemhogy ránézni, de rágondolni sem tud az ételekre, jóízűen és mélyrehatóan nekiállnak elméletben főzőcskézni. Mi többiek, akik  degeszre tömött pocakunk miatt szinte az életbenmaradásért küzdünk, először elborzadva hallgatjuk őket, majd szép lassan azért csatlakozunk a témához.  

Tehát ez is egy kedvencem. És pont.

 

A Zöldségpörkölt:

A hozzáadott zöldségeket tetszés és ízlés szerint lehet variálni. Mi most a következőket használtuk hozzá:

Hagyma, paradicsom, paprika, gomba, sárgarépa, cukkini, padlizsán, karfiol

só, bors, pirospaprika, petrezselyem

 

A hagymát apróra vágjuk, jól megdinszteljük, majd hozzáadunk ízlésünk szerinti mennyiségű feldarabolt paradicsomot, paprikát. Tulajdonképpen egy erőteljes pörköltalapot készítünk. Fűszerezzük, majd keménységi sorrendben hozzáadjuk a többi zöldséget. A padlizsánt esetleg érdemes az elején hozzáadni, mert a pörkölt szaftja így még tartalmasabb lesz. A párolódó zöldségeket egy kevés vízzel felöntjük, de vigyázni kell arra, nehogy túlságosan tocsogjanak a nedvességben.

 

A Polenta (3 személynek tökéletes):

 

200 g kukoricadara,

1 fej hagyma,

olaj, só,

 

A hagymát apróra vágjuk és olajon szépen megdinszteljük. Hozzáöntjük a kukoricadarát,  vízzel felengedjük és sózzuk. Folyamatos kavargatás mellett, ahogy elkezd sűrűsödni a dara fokozatosan adagoljuk hozzá a vizet. Én kb. fél litert használtam összességében hozzá és kb. negyedórát főztem. Kissé sűrű masszát kell kapnunk.

Amire figyleni kell:

A vizet fokozatosan adjuk hozzá, mert ha túl híg lesz, akkor nem tudjuk meggrillezni.

Folyamtosan kevergessük, nehogy leégjen.

 

Amikor késznek nyilvánítjuk a polentát, akkor a lábas tartalmát szép egyenletesen egy kiolajozott alkalmatosságba öntjük (ez lehet tepsi, tálca, vagy akár egy tányér) és hagyjuk kihülni, összeállni.

A sütéséhez teflonserpenyő ajánlott. Ezt olajozzuk meg, majd ha felmelegedett tegyük bele a polenta szeleteket. Érdemes először a felső részüket sütni (azt, amelyik a tepsiben felül volt), mert így talán kevésbé ragad le. 

Megosztás a facebookon

A nap fűszere: „Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.” Anatole France

 

 

A buggyantott tojás számomra egész sokáig misztikus dolognak tűnt. De persze, mint annyi másról is, erről is kiderült, hogy pofon egyszerűen elkészíthető. Csináltam már levesbetétnek, s most salátához kívántam meg. Elképzeltem, ahogy a kissé besűrűsödött tojássárgája szétfolyik a salátán, öntetként bevonva azt. És nem csak elképzeltem, hanem gyorsan meg is valósítottam.

A buggyantott tojáshoz nem kell más, mint tojás, víz, és ecet. Én 1,5 liter vízhez 3 ek ecetet tettem és felforraltam. A tojást feltörtem, majd egy merőkanál segítségével a bugyogó vízbe helyeztem. Az a tapasztalatom, hogy a merőkanalat érdemes gyorsan kiügyeskedni a tojás alól, mert elég gyorsan ráfő, és utána nehéz lekaparni. Amikor a tojást behelyeztük a vízbe, akkor a kanál segítségével a lebernyegként úszó nyúlványait egy picit hajtogassuk a teteje felé. Három percig főzzük, majd lehetőleg egy lyukacsos kanál segítségével vegyük ki a vízből.

 

 

Főként nyáron, nagy mennyiségben fogyasztunk  salátát. Ilyenkor egy kicsit lelohad a főzési kedvem, inkább csak hétvégéken készítünk komolyabb ételeket. Egy kedvenc saláta párosításom, amikor tonhalat keverek a salátához, ezt feldobom egy kis keménytojással, majd csinálok hozzá egy egyszerű majonézes öntetet (kefirből, vagy joghurtból, majonézből és édesítőszerből). 

Megosztás a facebookon

A nap fűszere: Ami nem öl meg, az megerősít.

 

 

Szeretem a grillezett dolgokat. Nálunk a nyári hétvége egyet jelent a szabadban való főzéssel. Ilyenkor rendszerint szombatonként grillezünk, vasárnaponként pedig gyakran bográcsos ételt készítünk.  Most hétvégén, amíg a többiek vörösboros bélszínnel kedveskedtek maguknak, addig én előhozakodtam egy régi kedvencemmel a padlizsánnal és a füstölt gomolyával. A grillezhető sajtok közül én ezt a sajtfélét szeretem a legjobban, mert ellentétben a mozzarellával, ami sütéskor kissé nyúlós és rágógumi szerű lesz, a gomolya teljesen más, kellemesebb álagot ér el.

A gomolya grillezése nem csak a szabadban, hanem otthon, egy teflon edény segítségével is könnyen megvalósítható. Nagyon egyszerű, gyors és finom. Annyi kell összesen hozzá, hogy a sajtot tetszés szerinti vastagságúra felszeleteljük, az edényt egy kicsit kiolajozzuk, majd a lisztben megforgatott sajtszeletek mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Mi most öntöttvaslapon készítettük, amitől egy kicsit féltem, nem tudtam, hogyan lehet majd megfordani őket, de szerencsére jól viselkedtek.

 

A krémes padlizsán (a fotón jobbra):

2 nagyobb padlizsán,

1 lilahagyma,

1 tojás,

5 ek olivaolaj,

só, bors

 

Padlizsánból ez az egyik nagy-nagy kedvencem. Csak vigyázat! Meglehetősen laktató! Ahogy a füstös íz átjárja az egész krémet az valami mennyei!

A padlizsánokat egészben, villával egy kicsit megszúrkáljuk, majd a grillrácsra helyezzük. Nálunk ez úgy szokott történni, hogy a férjem megrakja a tüzet (vagy faszenet), a tűz egy kicsit lohadni kezd, nem ég már olyan hatalmas lánggal, akkor még mielőtt a lényegi dolgok grillezését megkezdenénk, feldobáljuk a padlizsánokat a grillrácsra és először ezeket készítjük el. Mire a padlizsánok átsülnek, egy kicsit kihülnek és maga a krém elkészül, addigra a parázs pont olyan állapotba kerül, hogy nyugodt szívvel neki lehet állni a zöldségek, vagy húsok grillezéséhez.

Tehát a padlizsánokat feltesszük a rácsra, időnként megforgatjuk és addig sütjük őket, amíg nyomkodásnál érezzük, hogy belül megpuhultak. Ez függ a tűztől és a padlizsántól is. Nálunk most 15 percig tartott, de volt, hogy legalább fél órán keresztül a tüzön hagytuk őket. Amikor kész vannak egy tálba tesszük őket, félbevágjuk, és kikaparjuk a belsejüket, majd a nagyon apróra vágott hagymát hozzájuk keverjük.

A tojást egy akkora pohárba tesszük, amekkorába a botmixer feje belefér, hozzáadjuk az olajat és a fűszereket, majd a botmixer segítségével gyors majonézt készítünk belőle. Ezt öszekeverjük a padlizsánnal, úgy, hogy a padlizsánt egy fakanál segítségével addig kavarjuk, amíg egészen krémes nem lesz. 

Megosztás a facebookon

A nap fűszere: „Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni. Gyere mellettem és légy a barátom.” Albert Camus

 

Augusztus 1-től előléptetnek, s ennek örömére tegnap elmentünk ünnepelni a Bock Bisztróba. Ez a kedvenc éttermünk. Ha biztosan jót szeretnénk enni, és azt szeretnénk, hogy ne csak egy szimpla vacsorában, hanem igazi vendéglátásban legyen részünk, akkor mindig ide jövünk. Nem mellékesen persze a szép borok is idevonzanak minket, a választék nagyon széles skálán mozog. Az árak, legutóbbi látogatásunk óta, egy kicsit megmelkedtek, főként a boroknál vettük észre a változást. De megbocsájtottunk, mert nagyon finomakat ettünk. Ismét.

Többek között azért is járunk szívesen ide, mert ennek a helynek hangulata van. Az étterem nem túl nagy, így szinte mindig teltház van, s ez már alapjában bizalmat ébreszt az emberben. A vacsorához mindig kellemes harmónika szó dukál, s ettől méginkább barátságossá válik a hely. De persze mindez csak a "körítés", nem ettől válik egy étterem igazán nagyszerűvé. Egy vendéglátó helynél a két sarkallatos pont a kiszolgálás és az ételek. Itt mindkettő csillagos ötöst érdemel.

A pincérek figyelmesek, de nem tolakodóak, megfelelő módon segítik a választást, mind a borok, mind az ételek terén. Már sokszor voltunk itt és szerncsére soha nem kellett csalódnunk a kiszolgálás szinvonalában. Régebben  a bisztro ajándékaként felszolgált mangalicazsír és a hozzá adott olivabogyós kenyér is hozzájárult ahhoz, hogy még jobban érezzem itt magam. Most már nem eszem zsírt, de a nosztalgia azért megmaradt.

Az étterem  állandó étlappal dolgozik, de ezt mindig kiegészítik ideiglenes ajánlatokkal is, amelyek izgalmasabbnál-izgalmasabb kreációkat foglalnak magukba. Így evett itt már a férjem ökörpofát, filézett csirkelábat, báránycsülköt, kecskét, nyulat, konfitált malacot és egyéb különlegességeket. Nekem volt szerencsém kóstolni halakat mindenféle formában, többek között három féle sajttal töltött tintahalat friss pesztóval, amit azóta is a valaha evett egyik legnagyszerűbb ételnek tartok.

Most hideg előételnek haltriót ettünk, amiből kiemelném a lazac carpacciot tormával és a vörös tonhalat tormás mango sorbettel. Ez utóbbi igazán különleges volt. Én főételnek, a potenciális versenyzők sokasága miatt hosszabb vívódás után választottam a nyelvhaltornyot kenyérchipsszel. És nem bántam meg, a nyelvhal tökéletesen volt elkészítve, egy kis spenóttal, koktélparadicsommal és mascarpone krémmel töltött tésztával. A férjem csikóstokányt evett láncbélszínből, tojásos házi galuskával. Elmondása szerint nagyon finom volt. És mivel desszert nélkül nem élet az élet, kipróbáltuk az ajánlatban szereplő trüffelt. Az ételek tálalása most is igazán kreatív és szemet gyönyörködtető volt, látszik, hogy a séf gondosan megtervezi a felszolgált ételeket, mind ízvilágában, mind kinézetében.

Amikor az előételre vártunk férjem tekintete az előkészítő pultra tévedt, ahol halomban állt az ínycsiklandozó illatú tepertő. Megkérte a pincért, hogy legyenek szívesek a haltálunkra egyetlen szem kóstolót ráhelyezni. A pincér térült-fordult, és hozott nekünk egy kis tál tepertőt lilahagymával és paprikával, és persze friss kenyérrel. Ezt nevezem figyelmességnek. Jó tudni, hogy van egy biztos pont a budapesti éttermek között, amit bárkinek, bármikor szívesen ajánlanék. 

Megosztás a facebookon

A nap fűszere: „Nem tudod, mit rejt a sorsod. Mosolyt hoz-e vagy könnyeket. Tanuld meg feledni a rosszat, s őrizd meg a boldog perceket...” Hemingway

 

A vízmandala forrása itt

Most hétfőn megint sikerült végig léböjtölnöm a napot. Ez annyit jelent, hogy csak ásványvizet és üres teát fogyasztottam. A múlthetivel ellentétben, most már nem ment olyan könnyen. Főleg estefelé piszok nehéz volt. S ami a legfurcsább, nem is a lelkemnek, hanem a korgó gyomromnak. Az agyam ráállt arra, hogy nem fogok semmit sem enni, és ezzel nem is volt probléma, a pocakom azonban megállás nélkül követelte, hogy valami szilárd dolgot is juttassak bele. Persze azért uraltam a helyzetet, és örülök neki, hogy az "éhezés" mellett maradt energiám a mozgásra (délután sífutottam, este pedig tettem megint egy két hidas kört).

A böjtölés során azonban néhány dologot tapasztaltam, illetve felmerült bennem, amiket most szeretnék megosztani:  

Fontos, hogy egy-egy ilyen böjtnapon az ember még inkább odafigyeljen a testére, szervezetére és annak reakcióira. Az, hogy fizikailag, akár csak 24 óra éhezés mennyire viseli meg az embert nagyban függ az egészségi állapotától és az általános táplálkozási szokásaitól. Ha valaki például ahhoz van szokva, hogy naponta igen tisztességes mennyiségű ételt vesz magához, akkor az egyből ne próbálkozzon a koplalással, mert nagyon rosszul fogja érezni magát. Nem csak lelkileg. Fizikailag is. Mint sokmindenben, itt is fontos a fokozatosság. Kezdje először inkább egy-egy gyümölcsnappal, és utána vágjon csak neki a böjtölésnek.

Aki már késznek érzi magát arra, hogy megpróbálkozzon az egynapos böjttel, annak azt tanácsolom, tényleg figyelje a szervezete reakcióit. Előfordul, ahogy a méreganyagok kezdenek távozni az ember szervezetéből teljesen legyengültnek érzi magát. Figyeljünk oda, és ha úgy érezzük, hogy csak kóvájgunk, lépni is alig bírunk, inkább együnk meg egy almát, vagy valamilyen gyümölcsöt, mert nem ér annyit az egész, hogy közben fizikailag kikészítsük magunkat.

Sejtem, hogy néhány olvasóban esetleg felmerül az a gondolat,  ugyan már, csak egy napról van szó. Nem lehet annyira vészes. Én most megtapasztaltam, hogy igen is rossz lehet.  Lefekvéskor már éreztem, hogy egy kicsit gyenge vagyok, de reggel már határozottan olyan volt, mintha csak hálna bennem a lélek. Én általában 11-ig, délig nem szoktam semmit sem enni, de most ahogy beértem a munkahelyemre egy banánnal indítottam. Az egy kicsit helyrerakott, de még jó néhány gyümölcsöt el kellett fogyasztanom és a délután nagyrészének is el kellett telnie, mire ismét úgy éreztem, hogy mégiscsak szorult belém valamennyi energia. Piszok rossz érzés volt. Kiváncsi vagyok jövőhéten mi lesz.

Ezzel igazából azt szeretném mondani, hogy ha szükségét érezzük egy kis gyümölcsnek, akkor inkább együnk egy keveset, ne hagyjuk, hogy a böjt leszívja az energiánkat. Nem ez a célja, hanem pont az ellenkezője. Ilyenkor egy-egy falat gyümölcs maga lehet a megváltás.

És mégvalami a másnapról. Az előző írásomban azt mondtam, hogy a másnap legyen gyümölcsnap. Ezt most módosítom egy kicsit. Legalábbis én így csináltam. Egésznap gyümölcs, vacsorára pedig lehet saláta.

Megosztás a facebookon

A nap fűszere: „A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.”  Charles Darwin

 

 

Szeretem a leveseket, ennek ellenére méltánytalanul elhanyagolom őket.  Vannak periódusok, amikor sokszor készítek és vannak olyan időszakok, amikor szinte hónapokig mellőzve vannak. Most egyfajta köztes állapotban lebegek, néha-néha felbukkannak, majd ismét hetekig feledésbe merülnek. Valamiért előnyben részesítem a krémleveseket, az esetek többségében leveseim nem menekülhetnek a botmixer elől. 

 

A recept:

grillezett kaliforniai paprika (vagy kápia),

10 szem koktélparadicsom,

1  fej hagyma,

só, bors, zöldfűszerek

opcionálisan: édesítőszer

 

A paprikákat meggrillezzük. Ezt tehetjük kinn a kerti sütő segítségével, parázson, vagy tehetjük otthon a tűzhelyen. A gáztűzhely esetében takaréklángon az égőre helyezhetjük a paprikát. Villanytűzhelyen még nem készítettem, de bátran rátenném a főzőlapra. Amikor a paprikák minden oldala szépen megsült, vagyis megfeketedett, egy tálba tesszük őket és rájuk helyezünk egy fedőt. Ekkor a még forró paprikák saját gőzükben pihenhetnek egy darabig, így a megfeketedett héjukat később igen egyszerűen el lehet majd távolítani. A következő lépés tehát a pihentetés után, a paprikák égett héjának eltávolítása, ami történhet kézzel, vagy akár kés segítségével, valamint a magtalanítás.

A hagymát kevés olajon megdinszteljük, hozzáadjuk a fentiek alapján elkészített paprikát és a paradicsomokat. Én azért használok előszeretettel koktélparadicsomot a főzéshez, mert ennek jellemzően édesebb íze van, mint a nagyobb testvéreinek. Végül a levest a fűszerekkel készre főzöm, és jöhet a botmixer.

Mi most a boltokban kapható levesgyönggyel fogyasztottuk. Én azt még magában is nagyon szeretem ropogtatni. 

Megosztás a facebookon